Ha a Fidesz kormányzása egy tatárjárás volt, akkor Magyar Péter miért nem a gazdasággal foglalkozik?

Három hónappal a választások után egyre több a kínzó kérdés. Kovács András írása.

A politikai üzenet egyértelmű: kétharmadot kaptam, bármit megtehetek, senki sem állhat az utamba.

„Az elmúlt héten hazánkba látogatott a Velencei Bizottság küldöttsége; a miniszterelnök nekirontott ellenzéki képviselőknek és Áder János egykori köztársasági elnöknek, majd ugyanezzel a lendülettel követelt válaszokat az ügyészségtől Orbán Viktor gyanúsítottként történő meghallgatása ügyében. A magyar gazdasággal kapcsolatban továbbra sem lehet tisztán látni, és július 4-én, szombaton ünnepelte a világ vezető hatalma, az Amerikai Egyesült Államok a függetlensége kikiáltásának 250. évfordulóját. Az előbb felsorolt történések látszólag távol esnek egymástól, így hát joggal lehet feltenni a kérdést: vajon összeköti-e olyasmi ezeket a témákat, ami számunkra is fontos tudással és tanulsággal szolgálhat? Erre a kérdésre igyekszem most megadni a választ.
A Tisza-kormány még nem érkezett el a hivatalban eltöltött első 100 napjáig, így korai lenne érdemben értékelni a tevékenységét. Ahogy írtam is erről, a külpolitikában egyértelműen jó irányt vett a kabinet, a belpolitikában pedig születtek helyes és kevésbé előremutató döntések egyaránt.
Figyelemre méltó, hogy még az Orbán-kormány alatt, az idei év első negyedévében elindult egy szerény, de érzékelhető gazdasági növekedés. Az 1,7 százalékos bővülés bőven várakozás feletti adat, három és fél éve nem akadt ilyenre példa. Igaz, ez a fellendülés szinte teljes egészében a szolgáltató szektornak köszönhető, vagyis a választások előtt megnőtt belső kereslet mozgatta. A termelő ágazatok még csak éledeznek. Magyar Péter kormánya viszont 2030-ra meghirdette az euró bevezetését, aminek érezhető költségvetési következményei lesznek az előttünk álló években.
Közben a hatalomgyakorlás módjában kibontakozni látszik egy olyan tendencia, ami viszont komoly aggodalomra ad okot, és a türelmi idő megléte mellett is beszélni kell róla. Ez pedig a kétharmados túlhatalommal történő visszaélés, szembefordulás a jogállami normákkal és a mindezek mellé párosuló agresszív, lekezelő stílus. Ebből az egyre inkább testet öltő kormányzati tendenciából egy olyan társadalomfelfogás képe rajzolódik ki, ami véleményem szerint negatív hatású lehet Magyarországra nézve. Ezért érdemes lenne megállni és elgondolkozni egy kis időre.
Eltöprengeni például azon, hogy miért kell elkeseredett és indulatos harcot folytatni a köztársasági elnök, az alkotmánybíróság, a kúria elnöke, a legfőbb ügyész, a parlamenti képviselők és a többiek ellen. Nem inkább előre kellene tekinteni és a Magyarország előtt álló gazdasági és társadalmi feladatokra koncentrálni? Vajon miben akadályozhatja meg a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány működését ez a néhány, előbb felsorolt szervezet és szereplő?
Véleményem szerint lényegében semmiben, ami a kabinet üzemszerű működését érinti. Okozhatnak kellemetlenséget, lassíthatnak folyamatokat, de a kormány az akaratát szinte minden fontos ügyben előbb vagy utóbb keresztül tudja vinni.
Ennek az ádáz küzdelemnek a demonstratív leszámoláson kívül semmilyen értelme nincs jelenleg. Rendelkezik azonban messze ható, romboló hatással. A politikai üzenet egyértelmű: kétharmadot kaptam, bármit megtehetek, senki sem állhat az utamba.”
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert