Kiderült, miért kellett lépnie Magyarországnak a dízelszállítás kapcsán – és mi lehet az ukránok következő húzása

Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, Szijjártó Péter külügyminiszter szerdán napközben jelentette be, hogy Magyarország kőolajellátása továbbra is biztonságban van, ugyanis hazánk 96 napra elegendő stratégiai tartalékkal rendelkezik, és ha Horvátország eleget tesz az európai szabályoknak, akkor március közepétől elérhetővé válik a tengeri útvonalon érkező orosz kőolaj is.

A tárcavezető arról is beszélt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök politikai okokból úgy döntött: nem indítják újra a kőolajszállítást Magyarország irányába, amivel a Tisza Pártot akarják segíteni a közelgő parlamenti választáson. Ezért a magyar kormány úgy döntött, hogy 

 – szögezte le a miniszter.

E friss fejlemények kapcsán kerestük meg Tóth Mátét, az energiajogászt, akinek többek között azt a kérdést tettük fel, hogy pontosan mit jelent ez a lépés. „A dízelnél a konkrét szállítási számokat nem látjuk, mivel titkosítottak, nem úgy, mint a földgáz esetében. De azt érdemes tisztázni, hogy a feldolgozott olajtermék-behozatal nagy része Szlovákián és Magyarországon keresztül érkezett, a lengyel irány ehhez képest lényegesen kisebb.”

Tóth emlékeztetett arra, hogy immár három hete nem érkezik olaj a Barátság kőolajvezetéken, pedig ennek éves forgalma 5 millió tonnát tesz ki. „Ehhez képest az egyetlen alternatív útvonalon, az Adrián, mindössze 400 ezer tonna érkezik. Ezért is húsba vágó ez a helyzet, hiszen ebből a mennyiségből készül minden: benzin, dízel, kerozin. Az ukránok is ebből vásárolnak vissza, tehát az a dízel, amelynek most a leállításáról döntött a kormány, az a mennyiség, amely nem tud érkezni a vezetéken” – magyarázta.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarország eddig folyamatosan tartózkodott attól, hogy válaszlépést tegyen az állandó ukrán fenyegetésekre, a szállítást veszélyeztető lépésekre vagy a többszöri leállásra. „Amíg volt szerződés a gázra, ezt azzal is eljátszották” – tette hozzá. „Most már viszont nem lehetett halasztani a magyar válaszlépést, mert az ellátásbiztonság forgott kockán. Elég csak arra gondolni, hogy pár napja a MOL az Energiaügyi Minisztériumhoz fordult, hogy a stratégiai készletekből szabadítsunk fel olajat. Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy az ukránok dízelellátása legyen a prioritás, miközben éppen miattuk nincs nyersolaj” – húzta alá.

Egyértelmű politikai nyomásgyakorlás zajlik

Tóth Máté arra a kérdésre, hogy milyen válaszlépést vár az ukránoktól, azt felelte: 

„Az teszi mindezt álságossá, hogy a liberális és globalista sajtó úgy keretezi, mintha az oroszok lőtték volna ki a vezetéket, és ezért nem tudnának a szegény ukránok szolgáltatni. Pedig a vezeték elleni támadás is zavaros, hiszen azonosítatlan dróntámadás történt, így azt sem tudni, hogy orosz vagy ukrán manőver volt-e. Az is biztos ugyanakkor, hogy nem magát a csövet érte találat, hanem a kiszolgálóegységet, amelyet órákon belül helyreállítottak. Tehát három hete semmilyen műszaki akadály nem áll fenn; amit látunk, az egyértelmű politikai nyomásgyakorlás. Gyakorlatilag elzárták a csapot, és 

– hangsúlyozta.

Az energiajogász szerint ugyanakkor érdekes az a tény, hogy az Európai Unió nem szólt hozzá érdemben ehhez az ügyhöz, annak ellenére, hogy az ukránok társulási megállapodást kötöttek az Unióval, és azt három ponton is megsértik azzal, hogy nem indítanak tranzitot.

„Továbbá létezik egy, az EU bábáskodása alatt született egyezmény, az Energia Charta, amelynek hetes pontja arra kötelezi a háború sújtotta országot, hogy biztosítsa a kőolaj továbbítását. Az Unió tehát szemet huny a saját jogrendszere és az ahhoz kapcsolódó szerződéses kötelezettségek felett. Azon sem lepődnék meg azonban, ha felháborodna azon, hogy Magyarország leállítja az elzárt olajból nem finomított dízel exportját Ukrajna felé. Innentől kezdve különösen érdekes lehet, ha az EU a saját tagállamaival szemben inkább egy harmadik ország érdekeit tartja szem előtt” – vázolt fel egy lehetséges forgatókönyvet.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyi hasonlóságot lát a taxisblokádot megelőző időszak és a mostani helyzet között, Tóth Máté azt felelte: a mögöttes cél ugyanaz, a politikai nyomásgyakorlás. „Sőt, attól a véletlen egybeeséstől sem vonatkoztatnék el, hogy kevesebb mint két hónap múlva választások lesznek Magyarországon, és éppen most jutott eszükbe az ukránoknak ez a húzás. 

 – fogalmazott.

Tóth azt is leszögezte, hogy 1990 óta sokat változott Magyarország és a gazdasági környezet. „Hazánknak 96 napnyi olajtartaléka van, ami 655 ezer tonna nyers kőolajat jelent. Ugyanígy 96 napnyi benzin-, dízel- és kerozintartalékkal is rendelkezünk. A stratégiai készleteink tehát kellően kényelmes biztonságot nyújtanak ahhoz, hogy kivédjük az átmeneti zavarokat. Ilyen a taxisblokád idején sajnos nem volt. Ráadásul mind a nagy-, mind a kiskereskedelem rendelkezik tartalékokkal. Többek között a MOL is gondoskodott az alternatív beszerzésről, amely március elején érkezik meg a tengeri útvonalon, némileg drágábban, mint ahogy eddig megszoktuk.”

„Tehát nem arról van szó, hogy olaj nélkül maradnánk, és a folyamatos beszerzés is biztosított, így nem alakulhat ki olyan helyzet, mint 1990 őszén, amikor ugyancsak a nyomásgyakorlás volt a cél” – zárta gondolatait az energiajogász.

Nyitókép illusztráció. Fotó: VIKTOR DRACHEV / AFP