
Mellőzöttségről panaszkodik, a Tiszában betöltendő szerepéről beszél, eltáncol a felkérések elől, meg van sértődve, de igazából mégsem érdekli ez Rost Andreát, aki nemrég tűnt fel Magyar Péter mellett. Portrénk, mely nem lesz ellentmondásoktól és közhelyektől mentes.
Magyar Péter oldalán látható az utóbbi időben Rost Andrea operaénekes. Kérdés, meddig lesz ott, hiszen nemrég Magyar Péter a színpadon tépte ki Rost Andrea kezéből a mikrofont, hogy ne az operasztár, hanem ő énekelhesse a Kossuth-nótát – igaz, Rost elrontotta a dalt, ezért is vehette át tőle a mikrofont Magyar. Rost 2024 áprilisában tűnt fel a tiszás vezér mellett.
Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Ónody Márta, majd Bende Zsolt növendékeként. Még főiskolás volt, amikor 1989-ben a budapesti Operaház ösztöndíjasaként elénekelte Gulyás Dénes rendezésében Júlia szerepét Gounod Rómeó és Júlia című operájában.
Ezután a Bécsi Állami Operaház magánénekese lett, majd a Rigoletto bemutatóján hatalmas sikert aratott a milánói Scala színpadán, így 1994-től tíz évadon át szerepelt a színház egy-egy produkciójában. Több amerikai operaházban is fellépett, a New York-i Metropolitanben 38-szor. Többször vendége volt a Salzburgi Ünnepi Játékoknak, a párizsi Bastille Operának és a londoni Királyi Operaháznak. Partnere volt többek között Luciano Pavarotti, Plácido Domingo, José Carreras, José Cura, Roberto Alagna és Leo Nucci. Rost Andrea a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Kossuth- és Liszt-díjas művész.
A kezdetektől tagja az Orbán-kormány által életre hívott Magyar Művészeti Akadémiának is,
2012-től levelező, 2023 óta rendes tagként, a Színházművészeti Tagozatban, bár tagságát 2012-ben egyszer felfüggesztette, tiltakozásképp.
Forrásaink és az internetes archívumok szerint valójában Rost Andrea már több mint egy évtizede nem lépett fel jelentős külföldi színházban, kivéve a Magyar Állami Operaház felkérésére tett utakat. Neve így már nem cseng ismerősen a világban, itthon pedig drágán adja magát.
Mint azt a Mandinernek többen elmondták: Rost mostanáig sosem politizált nyíltan, inkább apolitikus volt pályafutása alatt, viszont minden kormánnyal igyekezett jóban lenni. Orbán Viktor első miniszterelnöksége alatt egyszer megnézte a Scalában, és később is több előadásán jelen volt, köztük azon a zártkörű eseményen, amelyet 2019-ben rendezett az énekesnő az Andrássy Egyetemen.
2023-ban Ókovács Szilveszter mellett ő is pályázott az Operaház vezetői pozíciójáért, ám végül azt az addigi igazgató nyerte el. Rostot akkor interjúban faggattuk ki terveiről.
2023 júniusában ráadásul arról tájékoztatta követőit a közösségi oldalán, hogy a Magyar Állami Operaház 2023/24-es színházi szezonra ajánlott és letárgyalt szerződését mégsem írja alá. A nyárra a főszereplésével meghirdetett A varázsfuvola előadásain sem lépett a színpadra.
Azt is megtudtuk:
2024 áprilisi tiszás felbukkanása előtt három héttel még a Kossuth-díj átadása utáni vacsorán állt sorba másokkal együtt a miniszterelnök asztalánál.
Nem sokkal később már Rost is Magyar Péter és Nagy Ervin társaságában bulizott Azahriah koncertjén.
Később Miklósa Erika – aki úgyszintén indult az Operaház vezetésére kiírt pályázaton, azaz Rost riválisa volt – azt nyilatkozta: „összeomlott” a Magyar Péter rendezvényein fellépő Rost Andrea „művészeti reputációja”. A Kontextusnak beszélő Miklósa úgy fogalmazott: „Ha mindenféle ilyen típusú rendezvényeken jelenik meg valaki, az nem a művészetről szól számomra. Ez a baj... Ez szerintem senkinek sem jó húzás”. „Az a fajta művészeti reputáció, amit ő hozott magával eddig, az most így egy tollvonással összeomlott” – fogalmazott Rost Andreával kapcsolatban a világhírű operaénekesnő.
Ezt is ajánljuk a témában
„Ha mindenféle ilyen típusú rendezvényeken jelenik meg valaki, az nem a művészetről szól számomra” – árulta el a világhírű operaénekesnő.
Miután kiszivárogtak azok a felvételek, amelyek szerint Magyar Péter a saját szimpatizánsait úgy jellemzi, hogy „büdösek”, „büdös a szájuk”, illetve hogy az EP-képviselőit „agyhalottnak” és „alkalmatlannak” tartja, megkerestük Rost Andreát is, hogy kommentálja megjegyzéseket, de választ nem kaptunk.
Ezt is ajánljuk a témában
Se Nagy Ervin, se Rost Andrea, se a Jólvanezígy-stáb nem reagált a megkeresésünkre.
Idén februárban az Operából a marasztalás ellenére távozó Rost arra panaszkodott Kadarkai Endre műsorában, hogy úgymond nem léphet fel jelentős helyeken. Úgy fogalmazott: „Nem lát engem a közönség se a MÜPÁ-ban, se a Zeneakadémián, se az Operában. Most az Eiffelben lesz egy koncertem, dehát, bocsánat, az nem az Operaház színpada. És nem zenekarral, hanem zongorával… Ennél többet érdemlek. Dehát elvállaltam, hogy valahol lásson a pesti közönség”.
Ókovács Szilveszter azzal válaszolt Rostnak, hogy az Eiffelben számos nemzetközi és hazai sztár fellépett már, és maga távozott az Operától, annak ellenére, hogy lett volna kitűzése. Arra is emlékeztette, hogy bizonyos szerepkörökben már a következő generációk kiváló magyar énekesnői viszik azokat a szoprán szólamokat, amelyeket Rost énekelt korábban.
Ezt is ajánljuk a témában
Ókovács Szilveszternek kellett helyretenni a dolgokat.
Rost, bár fél évvel korábban meghívták rá, nem lépett fel az Operaház 2024 novemberi Térj vissza győztesen sztárestjén, amit az Eiffel Műhelyházban rendeztek csupa Kossuth-díjas művész részvételével. Ám ezzel egy időben Magyar Péter vidéki rendezvényén arról beszélt, hogy a művészet hivatás – miközben az Eiffelben épp ezt a hivatást gyakorolhatta volna.
2024-ben Rost megalapította a nevét viselő Operaakadémiát, amely szándéka szerint fiatal operaénekeseknek nyújt komplex szakmai programot, de a nyári zongorás Varázsfuvola-részletek óta nincs hír erről a kurzusról.
2025 első hónapjaiban Rost Andreát kifaggatták a Magyar Újságírók Szövetségének egy beszélgetésén, illetve 2024-ben meginterjúvolta a Telex. A beszélgetésekből az derül ki, hogy meg is van sértődve, de nincs is, nem hívják fellépni, de mégis hívják, ő régóta már nem megy külföldre, mert megunta az utazást, és egyébként is, kiégett. Emellett hatalmas közhely-pufogtatást is hallhatnak tőle a nézők.
A MÚOSZ-nak adott interjú vége felé Rost megjegyezi: kiégett már, és
63 évesen már nem is fognak hívni, de miért is hívnának, és ez tök rendben van.
Szerinte csinált egy olyan karriert, amilyet kevesen a világban, a nevét mindenütt ismerik, és beírta magát az operatörténelembe (!), a legnagyobb operaénekesek közé (!). De szerinte nem szabad abbahagynia az éneklést, a hangja még nem ment el.
„Amikor egyébként április 6-án úgy döntöttem, hogy énekelni fogok a Parlament előtt, akkor pont ez volt bennem, hogy itt vagyok a tudásommal, azzal, amit elértem a világban, és azt érzem, hogy
nem kellek igazából. Persze meghívogatnak, meg szóba állnak velem, de úgy istenigazából azt éreztem, hogy nem kellek”
– mondta Rost a Telexnek 2024 augusztusában.
Hozzátette: nem volt mit vesztenie, szerinte most ettől hiteles, és szeretné, ha az országban mindenkinek sokkal jobb lenne. Azt is megjegyezte a Telex kérdésére, hogy szakmailag mellőzve érezte-e magát, hogy nem volt megsértődve, de „valamennyire igen”. Megjegyezte azt is: „én egy művész vagyok, egy szabad művész, egy szabad ember, egy szabad nő”, aki „soha nem volt olyan, aki pártvonalakon nyomult volna”, „kínosan vigyázott arra, hogy se jobbra, se balra”. Joga van arra, hogy saját véleménye legyen, és „erre nem kéne retorziónak jönni, és most ez nem így van”.
Szerinte szomorú, ami a tanárokkal történik, ami az egyetemeken történik és ami az egészségügyben van, és nem érti, hogy ezt miért tűrik az emberek. Szerinte az kellene, hogy amíg nem változnak a dolgok, senki nem megy be dolgozni, és érdekes volna, hogy mi történne.
Ezután Rost Andrea elmondja, hogy „egy nagyon érdekes előadást hallottam arról, hogy demokrácia. Hát a demokrácia öli meg a demokráciát, és a demokrácia termeli ki az összes fasisztoid – ez nagyon kemény szó egyébként – rendszert. És hogy minden szörnyűség rendszerré válik, ha elviseljük. Bocsánat, én ebben nem akarok részt venni.
Én változást szeretnék. Boldogságot, egyenjogúságot, hogy mindenkinek legyen jó.”
A riporter megkérdezi az operaénekest, hogy mikor érezte azt, hogy változást szeretne. Rost azt válaszolja: öt-hat éve van „keserűségérzete”. Szerinte „nem létezik, hogy csirkefarháton kell élnie” a mostani nyugdíjas rétegnek, akik annyi mindent előteremtettek az előző nemzedékeknek.
Megjegyzik az interjúban, hogy 2010-ben bízott benne, hogy a Fidesz-KDNP jó irányba fordítja az országot, „sohasem voltam párttag és nem voltam elkötelezve, de akkor azt mondtam, jaj de jó, akkor most csinálnak valamit és lesz valami sokkal jobb”. De szerinte a jobboldal nem tudott élni a történelmi felhatalmazással.
A tanár-béremelésekről, orvosbéremelésekről, kórházépítésekről, nyugdíjemelésekről, rezsicsökkentésről és árstoppokról, szóval a konkrétumokról nem beszél Rost, a kormány konkrét erőfeszítései nem kerülnek szóba, csak a nagy általánosságok.
Rost hozzátette: Magyar Péternek olyan felelőssége van, ami nem játékszer. Ugyanakkor „emberek vagyunk, az vesse rá az első követ, aki nem tévedett életében”. Rost nem tartja helyesnek, hogy Magyar Pétert „a házasságával” támadják (tudniillik azzal, hogy felvette, mit mondott a felesége, Varga Judit volt igazságügyi miniszter, és hogy Varga lényegében családon belüli erőszak áldozata volt). Rost ugyanis nem kíváncsi a politikusok magánéletére,
„legyen jó ember kifelé is, és akkor biztos jó ember befelé is”.
Ami érdekes, az az, amit csinál politikusként, hogy az az „országnak jó legyen”, és „nagyon sok embernek pozitív hatást érjen el az életében”. Az operaénekes nem látott sok negatívumot Magyar Péternél, „nagyon hisz” benne, és „nagyon szereti, ahogy ő gondolkodik”, hogy „gyors az észjárása”. Magyar Péter szerinte „alkalmas lesz sokmindenre”.
A riporter ezután rákérdez, hogy annak fényében, hogy Magyar azt ígérte, nem ül be az EP-be, de mégis beült, valamint az ötkeres botrány fényében és annak tudatában, amit a volt felesége mondott róla, ugyanígy gondolja-e. Rost azt válaszolja: „abszolút”, és „az én életem így lesz teljes”, „így vagyok én, teljesen önazonos vagyok most”, „mert azt gondolom, hogy igenis véleményemnek kell lenni”. „Jól döntöttem, abszolút jól döntöttem.” Őszerinte ő mindent elért, és nem tudnak neki ártani, „persze most nincs annyi felkérésem, majd lesz, nem érdekel”. Ez némileg ellentmond a korábban általa mondottaknak, miszerint mégis érdekli, hogy mennyi felkérése van. Rost hangsúlyozza:
„az érdemeim az enyémek, a tudásomat nem vehetik el”, és „nem kell, hogy szeressenek”.
Sőt, az operaénekes hangsúlyozza: Solymáron Tisza Szigetet alapított, bár a pártba nem lépett be.
Rost megint hangsúlyozta, amit korábban: „nem a hangom ment el, jól vagyok hangilag”. Hozzáteszi: 2015 óta „nem nagyon” ment külföldre, ráadásul „meg is unja az ember ezt az állandó magányt, állandó egyedüllétet… utazás, mmmm, nem jó”.
Rost Andreát faggatták a Magyar Újságírók Szövetsége (MÚOSZ) egyik kerekasztal-beszélgetésén is. Ezen az operaénekes elmondta: 2024. április 3-án épp a zsinagógában énekelt a holokauszt nyolcvanadik évfordulójának megemlékezésén, és közben küldött neki üzenetet Nagy Ervin Magyar Péter megbízásából. A kérdés az volt, fellépne-e Magyar Péter parlament előtti tüntetésén.
Hangsúlyozza: sosem politizált, nem állt oda egy párt mellé sem, és ha megkérdezik, hogy most miért politizál nyíltan, azt szokta válaszolni:
„én nem politizálok, nekem véleményem van”. Sőt, szerinte „egy ismert művésznőnek legyen is” véleménye.
Itt is elmondja, hogy sehová nem hívják meg (ami nem igaz), és hogy „nincsenek interjúk”, amelyek „nagy eladott példányszámú újságban megjelennének” (pedig rögtön itt van a MÚOSZ-nak és a Telexnek adott interjúja). Rost szerint csak olyan fellépése van, amit ő szervez meg, olyan helyen, ahol „nem fideszes a polgármester”. „Vicces ez az egész, kínomban nevetek rajta.” Ennél szerinte csak az volt rosszabb, amikor „Ókovács Szilveszter felkért, aztán meg belém rúgott”. Rost szerint az opera igazgatója
„csak azért kért föl, hogy elmondhassa, hogy felkért”.
Majd kiderül a riporter viszontkérdésére adott válaszából, hogy „most” (2025 elején) kérte fel az igazgató két fellépésre az Effiel Műhelycsarnokba. Illetve „még tavaly felkérte” Rostot két héttel a bemutató előtt, hogy énekeljen Desdemonát egy felújított darabban. Rost kifogásolta, hogy két hete volt felkészülni. A Mandiner megkeresett szakembereket, akik azt mondták, valójában öt hete volt, és ennyi idő egy szerep felújításához elég kell, hogy legyen egy profi énekesnőnek, de két hét is. Pár mondattal később Rost elmondja, hogy a február 7-i fellépése teltházas lesz, úgy, hogy még 17 férőhellyel megtoldotta a helyet. Rost szerint ezután Ókovács indokolatlanul nem kérte fel a második alkalomra. Ezt Rost „durva sértésnek” vette, és szerinte „annyira vicces ez az ember”.
A közéleti szerepvállalására való kérdésre válaszul Rost hozzátette:
szerinte a kilencvenes években „még úgy nézett ki, hogy jó lesz”, és utána kezdtek „eltorzulni a dolgok”.
Majd kifejti, hogy ő nem szeretne Rost Andrea lenni az egészségügyben, aki a hírneve miatt hamarabb ellátást kap, mert ez milyen dolog, de a riporteri kérdésre, hogy azért élt a lehetőséggel, azt válaszolja, hogy persze, hogy élt, mert „ki az a hülye”, aki nem teszi ezt meg. De az igazságérzete azért azt mondta, hogy „ennek nem így kéne lenni”. Majd kifejti, hogy szerinte „szűkül az élettér”, „szűkül az, hogy kivel tudunk beszélni”, meg hogy „suttogva kell beszélni”. Megjegyzi: ő nem élt az ötvenes években, de olyasmit érez, és szerinte ez lesz 2026-ig.
Rost elejti azt a megjegyzést is, hogy az amerikaiak buták, és haragszik rájuk, amiért Donald Trumpot választották meg elnöknek.
Majd kifejti, hogy sajnálja a Fidesz-szavazókat és haragszik rájuk, őket meg kéne győznie az ellenzéknek, de ez szerinte nehéz, mert ez hit, és „elvakultság”, amit „be kéne tudni vallani önmaguknak”.
De szerinte „egyre többen vagyunk és árad a Tisza, és ilyen szólamok vannak”, de „nagyon sok ember elkezdett már gondolkodni és meri felvállalni a gondolatait, ami nagyon fontos”.
Az interjú vége felé megjegyzi: még nem mondhatja el, milyen pozícióban, de ott lesz a Tisza kampányában. Magyar Péterről kifejti: „azt tartom nagyon fontosnak, hogy van egy ilyen ember, aki bírja a támadásokat, és annak ellenére, mint egy faltörő kos bír előremenni. És okos. És nagyon gyors. És rendkívül tanulékony. És annyi minden van már a fejében, és annyira nyitott az embereknek a problémáira. Ő tényleg az emberekre kíváncsi.”
Kiderül az is, hogy a művésznő részt vesz a Tisza Párt egyik akciócsoportjában, a Legyél a változás tiszás egyesület szervezésében. Ebben a munkacsoportban a női szerepvállaláson és női jogokon van a hangsúly. Beszélnek gyermekvállalási problémákról és párkapcsolati erőszakról is. Rost leszögezte: Bódis Kriszta elmondta az összejövetelen, hogy szeretnék, hogy legyen egy telefonszám, amin bárki bármikor segítséget kap.
Csakhogy ilyen krízisvonalból több is van az országban,
és egy internetes keresésből meg lehet őket találni: ott az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma, a 06 80 20 55 20; vagy épp a NANE segélyvonala, a 06 80 505 101; vagy a kormányzati fenntartású Áldozatsegítő Központ 06 80 225 225-ös száma. És akkor még nem soroltuk fel az összeset.
Mindenesetre Rost szerint „meg kell változtatni egy csomó mindent, törvényeket, meg amit ezek itt összetákoltak”, és nemsokára kiderül, milyen szerepet vállal a Tiszában.
A csapat többi tagjaBódis Kriszta, aki a rezsicsökkentést ártalmasnak, a migrációt lehetőségnek tartja. Ruszin-Szendi Romulusz, a sértett ember, akit a volt kollégái is elítélnek. Nagy Ervin, az „újvárosi panelgyerek”, akinek csak akkor tetszik a rendszerváltás, ha ő csinálja. Kollár Kinga, aki szerint a magyarok agymosottak. Radnai Márk, az ujjtöréssel fenyegető jóbarát. Kulja András, aki párttársa nevét sem találta el. Kulcsár Krisztián, a bukott MOB-elnök. |
Nyitókép: Mandiner-szerkesztés