Kedves ellenzék, lehet szépen visszamenni valós politikai munkán agyalni, hitelességet növeszteni!

Most őszintén: lehet, hogy felháborodtak, volt is okuk az ellenzéki pártoknak a szombaton Novák Katalin és Varga Judit lemondásával záruló politikai botrányhét apropóját adó kegyelmi döntésen, ám valamiféle boldogság is sugárzott az egymásnak a tévéstúdiókban a kilincset adó politikusaikról. Rég voltak ilyen lelkesek és aktívak.

A pedofília, illetve annak mentegetése evidens módon totálisan elfogadhatatlan, legyen szó Kőszeg Ferencről, Révész Sándorról, Daniel Cohn-Benditről vagy bárki másról, így a helyes pozíció elfoglalása nem volt valamiféle agysebészet a részükről. Ezúttal sikerült is nekik – kár, hogy korábban a gyermekvédelem vagy a családok megsegítése kapcsán nem igazán lehetett rájuk számítani.

Szóval az ellenzék meglátta a politikai lehetőséget a kegyelmi ügyben, úgy, hogy ahhoz nekik szokás szerint semmi érdemük nem fűződött. Csupán elég hangosan és sokat kellett szidni a Fideszt, kivételesen az egész társadalom erkölcsi érzékének megfelelő állásponton. Meg is tették.

Nem alkottak programot, nem készítettek stratégiát, csak üvöltöttek.

Csakhogy nem számoltak azzal, hogy a jobboldalon – minden ellenkező állítással szemben – igenis van következménye a hibáknak és a bűnöknek. Most is lett.

Magyarország első női államfője és volt igazságügyi minisztere bátor és felelős döntést hozott. A köztársasági elnök rövid beszéde, amiben bocsánatot is kért, egyúttal némi magyarázatot adott – igaz, nem éppen részletekbe menőt –, mélyen megindító volt. Aki látta, s nincs benne zsigeri gyűlölet, alighanem hitelt adott minden egyes szavának.

Az ellenzéki politikusok alól ezzel kicsúszott a morális talapzat, ami önhibájukon kívül néhány napra a lábuk alá került, s bár nyilván megpróbálkoznak majd összekenni az egész kormányt ezzel az üggyel, ilyen, politikatörténeti szempontból is történelmi aktus után az bajosan fog menni.

Ebben a műfajban egyébként maga Gyurcsány Ferenc, a honi baloldal lassan örökös vezetője mutatta be a Negatív Példát, amikor lebukott a választások tudatos hazugság árán való megnyerésével, majd következett a békés tüntetők elleni rendőri erőszak. A lemondásra azonban három évet várni kellett. Addigra a saját és a pártja hitelességét is lenullázta, társadalmi megvetés közepette bukdácsolt válságról válságra a kormánya. Rövid távon ez az antidemokratikus mutatvány az országnak, hosszú távon a szétforgácsolódó szociknak volt igazán rossz.

valójában aligha örültek Novák és Varga felelős döntésének.

A honi ellenzék saját jogán nagyjából most éppen arra jogosult, amire nemrég a Nézőpont meg a Medián is mérte. Egy válságokkal tépázott, inflációval és reálbércsökkentéssel terhelt, uniós forrásoktól megfosztott év után továbbra is érdemi támogatottság, mondanivaló és egység nélkül vergődnek –

Közben Karácsony Gergely kénytelen volt elismerni, hogy nem sikerült összekovácsolni még a budapesti ellenzéki összefogást sem, dagad a Lánchíd-botrány, egyre kínosabb a „guruló dollárok” ügye, ott van még a tisztázatlan előválasztási félmilliárd meg az adományládikák kérdésköre, az elbaltázott járatritkítás és a többi kellemetlenség.

Úgyhogy rossz hírünk van, kedves ellenzék, lehet szépen visszamenni valós politikai munkán agyalni, hitelességet növeszteni, illetve magyarázatot adni a felsorolt, kérdőjelekkel terhelt botrányokra! Hajrá!