Ha valaki nem érzi itt jól magát, azért mások kedvét még ne vegye el…

„Szent István sokat idézett, az idegeneknek is teret engedő politikája azt jelentette: mindaz, aki a keresztény Magyarországot elfogadja, és aki ezért tenni is hajlandó, az jöhet, de mindazokat, akik ezt nem fogadták el, akár belülről, akár kívülről jöttek, azokkal kegyetlenül leszámolt. Ez a szemlélet élt tovább a Turul nemzetségbeli majd a vegyesházi királyainknál is. Bő kilencszáz évvel később ezt J.F. Kennedy amerikai elnök így fogalmazta meg: »Ne azt kérdezd, hogy mit tud érted tenni a hazád, hanem azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.«

Ez a kiindulópont. Ez nem jelent önfeladást, nem jelent megalázkodást vagy behódolást a mindenkori hatalomnak; ez a Magyarországhoz, a magyar nemzethez és a Szent Koronához való hűség. Aki érti, ők a nemzettestvéreink (érkeztek bár az őseik a világ bármely tájáról), aki pedig nem érti, azokat nevezte először talán Csurka István idegenszívűeknek, amit a fogalmat szándékosan félremagyarázók azóta is valami kirekesztő megbélyegzésnek tartanak, miközben maguk az »idegenszívűek« rendszeresen hitet tesznek amellett, hogy ők bizony tényleg azok.

Gyakoriak ezek az önvallomások, amelyek a jelenlegi kormány és szavazóik, a magyar történelem, a magyar jelképek, ünnepek és tradíciók elleni támadással vannak összekapcsolva, és a végkicsengésük mindig az, hogy ebből az országból el kell menni. Nem mellesleg ezen elvek hangoztatói többnyire olyan állami kitüntetésekkel és járulékokkal kistafírozott művészek, akiknek eszük ágában sincs elmenni, mert jelentős anyagi hasznot húznak abból az államból, amit legszívesebben megszüntetnének. Természetesen, amiképpen a túlélési stratégiákban jeleskedő élősködők sosem pusztítják el a gazdatestet, mert az egyben az ő pusztulásukat is hozná, a közpénzek emlőiből is olykor-olykor nagyokat szoppantók sem érdekeltek a forrás teljes kiapadásában.”

Nyitókép: Francesco Meroni / Cultura Creative / Cultura Creative via AFP