„A politikai alaphelyzet 2006-hoz volt hasonló, hiszen a kormány nem egyszerűen nem bontotta ki az igazság minden részletét a választási kampány során, de a szöges ellentétét tette annak, amit nem sokkal korábban megígért. Ahogyan 2006-ban is látszott, hogy nem lehet egyszerre adót csökkenteni, nyugdíjat emelni és még a költségvetési hiányt is rendben tartani, úgy 2022-ben is sejteni lehetett, hogy az adókedvezmények és a tizenharmadik havi nyugdíj lyukat ütnek az amúgy is zilált büdzsén. A GDP-arányos hiány számolgatása azonban nem a választópolgárok feladata, ők a maguk részéről örültek a háztartásaikba beeső plusz pénzeknek. Ehhez képest a katás adózás megszüntetése több százezer kisvállalkozó megélhetését érintette súlyosan, a rezsiemelés pedig mindenki ügye, ha másért nem, azért, hogy folyamatosan ellenőrizzük, nem csúszunk-e a kormány által hasraütésszerűen megállapított kedvezményhatár fölé.
Egyetlen kormány sem azért csinál megszorítást, mert ez a passziója. Egyszerűen nincs pénz. Ami nem csak úgy elfogy. Egy ilyen helyzet arról árulkodik, hogy a kormány rosszul mérte fel a lehetőségeket, vagy pedig nyílegyenesen a választók szemébe hazudott. A tavaly júliusi szituáció súlyosságát jelezte, hogy a rezsihez is hozzá kellett nyúlni, holott a miniszterelnök nemcsak a választási kampány során, de alig néhány nappal a rezsiemelés bejelentése előtt is fogadkozott, hogy a rezsivívmányokat mindenképpen megőrzik.
Azóta tehát eltelt egy újabb év, ami alatt a kormány heves és rendre vesztes küzdelmet folytatott a 2023-as kiadások és bevételek mértékének eltalálása érdekében. A tavalyi év közepén elfogadott költségvetési törvény után a decemberi rendeleti költségvetés, majd az idén év elején elfogadott újabb ez évre0 szóló költségvetési törvény egyaránt fikciónak bizonyult. Ezekhez képest tehát a negyedik nekifutás a Közkiadások Felülvizsgálata Munkacsoport felállítása. Pontosabban, talán inkább az ötödik, hiszen a babaváró hitelt és a CSOK-ot a kormány már visszanyeste, a hozzáférésre jogosultak körét szűkítette.