Rácz András, Tarjányi Péter és a többiek óriásit mennek – most már tényleg mindjárt összeomlik Putyin és Oroszország!

Az utóbbi időszak eseményei alapján úgy néz ki, Ukrajnában jelentős változások indultak be: a kormányátalakítás, majd a korrupcióellenes intézmények beszántása azt mutatja, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök rezsimje új hozzáállást alakít ki.

emellett megfélemlíti a kritikusait hangos lejáratókampányokkal vagy azzal, hogy orosz báboknak bélyegzi őket, el­hallgattatva az ellenvéleményeket” – írta Ukrajna alattomos ellensége: a saját vezetése című cikkében a Politico. Ursula von der Leyen is a korábbitól eltérő hangnemet ütött meg: az Európai Bizottság elnöke telefonon fejezte ki aggodalmát Zelenszkijnek, és

(Külföld rovatunkban részletesen olvashatnak a témáról). 

Érzékelhető, hogy ez a szintű korrupció és politikai machináció már azoknak az európai uniós politikusoknak is sok, akik korábban párás szemmel rajongtak Zelenszkijért. Már csak az a kérdés, hogy a magyarországi szakértők, kremli­nológusok, biztonság- és geopolitikai elemzők miként közvetítik hazai közönségüknek az új irányvonalat. Létezik ugyanis egy jól körül­határolható elemzőcsoport, amely eddig kitartott azon álláspont mellett, hogy Ukrajna győzni fog, Ukrajnának győznie kell, és hogy a háborúban álló országnak az EU-ban a helye. 

és rendületlenül hittek (illetve hitegettek mindenkit) a nagy nyári ukrán offenzívák sikerében. Szintén tőlük hallhatjuk folyamatosan, hogy a következő szankciós csomag (jelenleg tizennyolc van érvényben) „már tényleg” összeomlasztja az orosz gazdaságot. 

Munkásságukra jellemző, hogy 

nemzetközi fellépését és narratíváját. Figyelemre méltó továbbá, hogy az atlantista – vagyis a nyugati NATO-országok álláspontját kritika nélkül visszamondó – elemzői hálózat számos forrásból kap fizetést, miközben saját műhelyeket is működtet, amelyek finanszírozása átláthatatlan. Na de nézzük, kik ők! 

Kamu drónfelvétel és orosz gazdasági összeomlás 

Rácz András nevéhez számos emlékezetes mellé­fogás kötődik. Végzettsége szerint történész, a Budapesti Corvinus Egyetemen oktat. A – saját bevallása szerint – Oroszország-szakértő korábban a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) is tanított, ami azért különösen érdekes, mert Rácz markánsan kormányellenes, és 

Egyetemi tevékenysége és szereplései mellett a Német Külpolitikai Társaság munkatársa, valamint tevékenykedik az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) környékén is. A CEID finanszírozásáról kevés információ érhető el; ami feltűnő, hogy tagjai gyakran vesznek részt Soros-szervezetek rendezvényein. 

Rácz szakmai karrierjének áttekintésekor érdemes megemlíteni azt az esetet, amikor 2022 májusában Sváby András műsorában egy számítógépes játékból származó kamu drónfelvételt elemzett. Ez volt az első eset, amikor Rácz lejáratta magát katonai szakértőként, hiszen ha valaki valóban ért a témához, akkor rögtön fel kell ismernie, hogy nem igazi felvételről van szó. 

2023 áprilisában – a nagy nyári ukrán ellentámadás előtt – például azt mondta: „úgy gondolom, az ukránok vissza fogják tudni szerezni a tavaly elveszített területeket, 

Ezzel szemben az ukránok néhány kilométeres előrehaladás után megrekedtek az első orosz védelmi vonalnál. Az eset pikantériája, hogy a februárban be­harangozott offenzíváról tulajdonképpen minden információ megtalálható volt a nyugati médiában – ahol hasonlóan vágyvezérelt elemzések láttak napvilágot –, és már előzetesen tudni lehetett, hogy irreálisak az ukrán célkitűzések.

A szakértőnek a szankciók tekintetében sem volt több sikere. „Az eddig kivetett szankciók döntő mértékben vetik vissza az orosz katonai képességek fenntarthatóságát. A modern fegyverrendszereik többségét – eklatáns példa: drónok, helikopterek – egyszerűen nem tudják gyártani nyugati technológiai import nélkül” – nyilatkozta Rácz 2022 augusztusában a Válasz Online-nak. Azóta biztosan tudjuk, hogy – miként azt a magyar kormány előre jelezte – a szankciók jobban fájnak Európának, mint Oroszországnak,

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő általában az ATV műsoraiban ad hangot a legritkább esetben beigazolódó jóslatainak. Képzettségei közül kiemelkedik a Harvard Egyetem kurzusa: Az amerikai nemzetbiztonság, stratégia és a sajtó központi kihívásai, amelyen többek között azt oktatják, hogyan lehet a médiában sikeresen eladni az amerikai kormány narratíváit. Érdekesség, hogy 2025 januárjában – kissé szerencsétlen időzítéssel – elszegődött Gyurcsány Ferenc mellé elnöki tanácsadónak biztonságpolitikai és nemzetbiztonsági kérdésekben. 

Az összebútorozás után (és még Gyurcsány pártelnöki bukása előtt) Tarjányi egy bejegyzésében azt fejtegette, hogy szerinte

Ennek fényében kérdéseket vet fel, hogy Majka debreceni produkciója után – amelyben „Bindzsisztán” miniszterelnökét fejbe lőtték – értetlenkedett, hogy sokan miért találják felháborítónak az előadást. 

Tarjányi háborús szakértései legalább annyira „pontosak”, mint Rácz Andráséi. A szankciókról például úgy vélekedett, hogy azok egy része sikeres volt, mivel hozzájárultak ahhoz, hogy Oroszország ne jusson korszerű haditechnikai eszközökhöz. Legemlékezetesebb mondata kétségtelenül a következő:

Ez a kijelentés azért megmosolyogtató, mert a világ legtöbb országa olyan technológiát használ, amelyet éppen abban az időszakban fejlesztettek ki, csupán folyamatos modernizációval tartották naprakészen – erre jó példa az amerikai F-16-os vadászgép, amely 1978 óta áll szolgálatban. Világosan látszik tehát, hogy a 21. századi háborúk éppen így zajlanak, és ez mindaddig így marad, amíg nem találnak hatékony megoldást a drónok jelentette fenyegetés kezelésére. 

Putyin nyomásgyakorlása és az elvesztett háború 

Az ellenzéki szakértők sorát erősíti az SZDSZ-es múltját azóta levető Szent-Iványi István egykori parlamenti képviselő (1990–2004) és európai parlamenti képviselő (2004–2009). A korábbi külpolitikus kevésbé a front eseményeivel foglalkozik, inkább a magyar kormány diplomáciai erőfeszítéseit próbálja aláásni. Gyakran ismételt toposza, hogy Vlagyimir Putyin valamilyen titkos módszerrel nyomást gyakorol a kormány tagjaira. Ennek egyik példája a tőle származó 2023-as idézet: „Lehetséges, hogy létezik egy nem nyilvános megállapodás az orosz vezetéssel, meghúzódhat olyan magánérdek, amiről nem tudunk, de valószínűleg a kormányzati szereplőkhöz köthető. Jelenthet ez zsarolást vagy fenyegetést is.”

Érdemes kitérni Gyarmati István tevékenységére is, aki a Magyar Atlanti Tanács főtitkára, a CEID igazgatósági tagja és a Fejlődésért és Demokratikus Átmenetért Alapítvány elnöke. Gyarmati kormányzati pályafutása során a Külügyminisztérium főosztályvezetője (1992–1996) és a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára (1996–1999) is volt. „Minden eszemmel és teljes szívemmel Ukrajna mögött állok. Meggyőződésem, hogy Ukrajna győzelme az egész világ, egész Európa, egész Közép-Európa, egész Magyarország, és személyesen az én érdekem is. Óriási elismerés illeti a bátor ukrán népet, és önt is, Elnök úr. Ön biztos bevonul a világtörténelembe, már csak azért is, mert megmutatta, hogy egy ember hogyan befolyásolhatja az egész világ menetét” – írta 2023-ban Gyarmati Zelenszkijnek címzett nyílt levelében.

Nacionalizmus helyett patriotizmus 

Az ukrán narratíva oszlopos hazai képviselője Fedinec Csilla, a Hun-Ren Magyar Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa is. A kisebbségtörténeti kutató közvetlenül a háború előtt még arról értekezett, hogy Ukrajna megtámadása akár egy második Afganisztánná válhat Oroszország számára. 

Fedinec, amikor 2022 augusztusában a Magyar­országon felháborodást kiváltó ukrán nyelvtörvényről kérdezték, 

és arról beszélt, hogy nonszensz lenne különbséget tenni az országban élő kisebbségek között, ezért logikus, hogy ne csak az orosz, hanem a magyar kisebbséget is érintse a szigorítás. 

A felvidéki Napunk című lapnak emellett a „befogadó ukrán patriotizmusról” beszélt, és külön hangsúlyozta, hogy Ukrajna esetében a nacionalizmus helyett a patriotizmus kifejezést kell használni, mert „a nacionalizmus a hatalmat védelmező szerepben értelmezi, miközben a kirekesztés felé hajlik, a patriotizmus az etnikai helyett a politikai elhatárolást részesíti előnyben, és a befogadás felé hajlik”. 

A könyv borítóját a Válasz Online riportere, Vörös Szabolcs által készített fénykép díszíti. Vörös neve onnan lehet ismerős, hogy ő csinálta azt az interjút Zelenszkijjel, amelyben úgy döntött, nem kérdez rá a kárpátaljai magyarok helyzetére, mert szerinte „vannak annál fontosabb kérdések” is. Fedinec legutóbb azzal került címlapra, hogy Sebestyén József, az ukrán toborzók által agyonvert magyar férfi halála kapcsán a tények ferdítésével próbálta védeni Kijev álláspontját. 

Bartha Dánielnek, az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány elnökének tevékenységét is érdemes megemlíteni. Bartha a pályafutását a Gyarmati István-féle Demokratikus Átmenetért Alapítványnál kezdte, de dolgozott az ellenzéki Egyensúly Intézetnél is. Szakértői tevékenységében következetesen a nyugati narratívát közvetíti. Egy 2023-as interjúban például így fogalmazott: „Az ukránoknak vannak még tartalékai, jobb kiképzést kapnak, jobb fegyvereik vannak, és a védekező fél mindig előnyben van.”

Az orosz–ukrán háború fejleményeit látva lassan ideje lenne szembenézni a valósággal: Oroszországot nem lehet konvencionális fegyverekkel legyőzni (a nukleáris opciótól most eltekintünk), és Ukrajna nem egy felvilágosult, nyugati típusú liberális demokrácia. A háborút pedig úgy fogják lezárni, ahogy arról Donald Trump és Vlagyimir Putyin megállapodik. Kérdés, hogy a bemutatott szakértők miként fogják ezt a közönségüknek elmagyarázni.

Nyitókép: Volodimir Zelenszkij Vaszil Maljukkal, az Ukrán Biztonsági Szolgálat vezetőjével
Fotó: MTI/EPA/Ukrán Elnöki Sajtószolgálat