A háború vesztese Európa, hanyatlás vagy újraiparosítás?

„Miközben a Nyugat épp elszakad Oroszországtól, Magyarország színteret biztosít annak, hogy a Nyugat és Ázsia összekapcsolódjon, ugyanis minden háborús propaganda ellenére továbbra is egyértelmű, hogy Kelet és Nyugat elválaszthatatlan gazdasági kapcsolatban áll egymással. A jó iparpolitikához jó geopolitikai manőverezés is szükséges. 

Bármennyire is sikeresnek tűnünk azonban önállóan, a célunk csak az lehet, hogy uniós szinten is kezdeményezzünk korábban elképzelhetetlennek tűnő változtatásokat. Hiszem, hogy az unión belül is fokozható a koordináció: a verseny mellett meg kell jelennie az együttműködésnek is. A gazdaságot csak közösen gondolhatjuk újra, de fontos, hogy ne elméleti modellt keressünk, hanem működőt.

Minden eszközt meg kell fontolnunk, így lazítanunk kell az uniós és így a hazai cégek támogatásának szabályain is, akár védővámokkal erősítve az uniós vállalatokat.

mert erre könnyebben gyakorolhatunk hatást, mint az energiaárakra. Ezért minden bürokratikus terhet a jövőben minden gazdasági szereplőnek meg kell kérdőjeleznie.

Ennél csak nehezebb lesz: rövid távon és hosszú távon is válságot kezelünk

Rövid távon, bár ez is több évig eltarthat, célunk a sikeres válságkezelés. A növekedést meg kell őrizni, mert a magyar gazdaság nem beteg, csak sérült, és semmi sem indokolja, hogy recesszióba lökjük. Ameddig a kiigazítás tart, a külső, háborús-szankciós okokból kialakult, átmeneti ikerdeficit finanszírozását meg kell teremteni, ebben a Magyarországnak járó uniós támogatásoknak és az alternatív pénzügyi források feltérképezésének egyaránt kiemelt szerepe lesz.

a teljes foglalkoztatottság fenntartásával és az energiaellátás biztosításával együtt hajtjuk végre. Erre rövid távon összesen kétezer milliárd forintos csomagot biztosítunk. És ez még mindig a könnyebb feladat, mert itt legalább tudjuk, hogy honnan, hogyan és hova kell jutnunk. 

Hosszú távon viszont szinte mindent újra kell gondolni. Meg kell védeni és tovább kell építeni a hazai ipart a gazdasági háború kannibálkapitalizmusában.

Itt már megjelentek ugyan az első magyar áldozatok, de el kell kerülni, egyszerre építve a külföldi és a hazai tőkére, hogy tömegével veszítsük el cégeinket. A megkezdett úton haladva tovább kell csökkenteni az ország energiaintenzitását és energiafüggőségét, egyben az új és rideg körülményekhez kell igazítanunk iparpolitikánkat, újragondolva a stratégiai ágazatok rendszerét, és végül ennek mentén egy erős, ha kell erőltetett deregulációs hullámot kell elindítanunk. 

Talán erőltetettnek tűnhet, ha a jelenlegi helyzetet a rendszerváltoztatáshoz hasonlítjuk,

A több mint egymillió munkahely megszűnése, a magyar cégek tömeges csődje, de leginkább a stratégiai szektorok felelőtlen és bűnös kiárusítása olyan hosszú távú terhet rakott a magyarok vállára, amely évtizedekig kiszolgáltatott sorba taszította őket, egyben lehetetlenné tette egy egészséges gazdaságnövekedés alapjainak lerakását.

Még ma is keményen kell küzdenünk ennek a csapdának bizonyos káros következményeivel, erre itt van a nyakunkon egy újabb gazdasági »rendszerváltozás«. Most is tűzoltás közben kell átépítenünk a gazdaságunk épületét úgy, hogy a füsttől semmit sem látunk, de ami biztos, hogy most minden bentlakót meg kell védenünk.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán