„Ült az öreg hölgy, kocogott az ezüstkanál a családi porceláncsészében. Mindent megéltek: kastélyaik elvesztek, kitelepítésben, nyomorban és megaláztatásban nőtt fel. Aztán körbejárta a világot, most a végén újra Budapesten. Az egyenes tartás, elegáns sál, finom rúzs, szép beszéd, kedves-okos-tiszteletadó mozdulatok, koncentrált figyelem, benne van sok gén és neveltetés.
Ő aztán szereti hazáját, ahogy a nagyapja, dédapja is szerette, Magyarországot építő-vezető nemesi család sarja. Az a baj drága Fruzsi - sóhajtotta, - hogy nagyon ügyes a miniszterelnök, csak kicsit a stílusra oda kellene figyelni. A diplomácia egy régi tudomány. Igazából sokan üzletelnek Oroszországgal, de ezt nem hirdetik. Lehet nem mindig mindent kell kitenni az ablakba. Diplomatikusan beszéljünk arról, ami jó.
A kommunikációd hatásáért felelős vagy - mondta mindig anyukám. Úgy és akkor mondjam el, amit akarok, ha a másik megérti. Másrészt egy közösség többségének a döntését nem érdemes nyilvánosan megkérdőjelezni. Persze el lehet mondani a tárgyalóasztalnál, lehet külön megállapodásokat kötni, üzletelni, nem küldeni fegyvereket, nem egyetérteni, de ezt, ha egyedül vagyunk a véleményünkkel, akkor jobb diplomatikusan kommunikálni, inkább nem nagyon kommunikálni.
Egyrészt úgy elmondani, hogy a másik fél megértse, másrészt nem kikiabálni, mert a különvéleményeseket a közösség általában kerüli. Ettől még lehet igazunk, ahogy a migráció kérdésében is igazunk volt. Megtehetünk mindent, amit eddig: szerzünk gázt, alkudozunk, barátkozunk, nem küldünk fegyvert, a tanácskozáson pedig elmondjuk, amit gondolunk. A diplomácia egy régi tudomány, jó lenne használni a tudást.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner