Nem jó, de nem is tragikus – a félidős választásról

„Az amerikai választási rendszer engem személy szerint mindig lenyűgözött. Persze, nagyon bonyolult, meglehetősen sajátos, de ha az ember már egy kicsit is kiismeri magát, akkor rendkívül jó szórakozást nyújt a maga egészen egyedi rendszerével. Azért is egyedi, mert hiába demokratikus, hiába volt már akkor is sokkal demokratikusabb az európaiaknál, amikor ezen a kontinensen még nemigen ismerték ezeket a játékszabályokat, mégis meglehetősen idegen a mi elképzeléseinktől, legyünk akár magyarok vagy németek.

Például, azt gondolom tudják a kedves olvasók, hogy amerikai elnöknek csak egy alkalommal választható valaki újra, tehát egy természetes személy maximum 8 évig vezetheti az Egyesült Államokat. Ez a szabály vonatkozik rá akkor is, ha egymás után kétszer választják meg elnöknek, mint ahogy az számos esetben előfordult és akkor is, ha legalább egy ciklus kimaradt a két elnökség között – bár mindeddig ilyen csak egyszer fordult elő.

Hovatovább akkor sem pályázhat valaki újra, ha egy adott ciklusban különféle okokból kifolyólag legalább 2 évet már leszolgált. Sőt, arra is emlékezhetnek, hogy egyedül Franklin D. Roosevelt volt az, akit négy alkalommal is megválasztottak az amerikaik a vezetőjüknek. Rendben, de ha előtte nem fordult elő ilyen – három ciklus sem egy embernek -, utána is hiátus van, akkor neki hogyan lehetett?

Roosevelt 1936-os győzelméhez kötődik a második legnagyobb, elektori támogatottság, később ezt a csúcsot döntötte meg Reagan a második ciklusában, azóta sem sikerült ezt senkinek sem megközelítenie. mitől érdekes ez? ‘36-ban Roosevelt a népi szavazatok nagyjából 61 százalékénak megszerzésével döbbenetesen nagy győzelmet aratott, de a választási rendszer sajátosságai miatt ez az elektori kollégiumban 95 százalék feletti támogatottságot jelentett. a magyar választási rendszer torzít?”

Nyitókép: Zach D Roberts / NurPhoto / AFP