Aktivista gyorstalpaló tavaszra!

Na kérlek, öcsém, most beszéljük át még egyszer, hogy is használjuk mi ezeket a fogalmakat, mert úgy látom, nem jött át neked tisztán, hogy mi is itt a lényeg. Szóval vagyunk Mi és vagyunk Ők. Mint a kutyák és a macskák, mint két külön faj. Hogy micsoda? Persze, hasonlítunk egymásra, nekik is a két fülük közé van szorulva a fejük, de ők nem olyanok, mint mi. Másik törzs, másik politikai kultúra, másik világ.

ennyit kell tudnod.

Mi, hogy mondanak jó dolgokat is? Persze, hát muszáj nekik, nem hülyék, vagyis hát, de, de nem ennyire, szóval kénytelenek, érted, különben nagyon kilógna a lóláb. Te olvasnál olyan újságot, amiben azt mondják, hogy a föld lapos? Szavaznál olyan pártra, amelyik azt mondja, húzz alufóliasisakot az ufók ellen? Van, aki igen, de ők a resztli. Hasznosak, mert azt tudjuk mondani, hogy Ők olyanok, mint ezek, és az kellemetlen. Vágod, mint amikor kimegy egy tévé egy tüntetésre vagy menetre, és megkeresi a három legfogatlanabb csávót, aztán úgy tesz, mintha az összes olyan volna: nézd már, ezek szeretik Őket, hát nem ciki? Te is ilyen gáz vagy? Na ugye. Ezt hívom én Piszkos Fred-effektusnak.

Na, de ne térjünk el a tárgytól. Hogy mondod, hogy mi is mondunk rossz dolgokat? Persze, hogy mondunk, nem vagyunk mi angyalok! Ezekkel meg, értsd meg, nem lehet másként. Nem miattunk, ők kezdték, már a rendszerváltáskor, azóta ez van. Figyelj, nem bonyolult ez. Fogsz egy félreérthető helyzetet, és azelőtt tiltakozol meg vered a tamtamot, hogy a másik megszólalhatna, hogy kérem, ez baromság. Arra figyelj, hogy gyorsan csináld, abban a pillanatban sújts le, különben kiröhögteted magad, ha a cáfolat után túl sokat vársz, mint szegény Olga a Rákóczi-túróssal,

A szavazóit, szimpatizánsait, a vele szimpatizáló vagy legalábbis semleges újságok olvasóit ne bántsd, ez baromi fontos, visszaüthet. Ezt hagyd meg a te szavazóidra, szimpatizánsaidra, kedvenc lapjaid olvasóira. A birkázás például nagyon kellemetlen, elvégre demokraták vagyunk meg minden, a végén meg bocsánatot kellene kérnünk az meg marhára nem szerencsés dolog, főleg így kampányidőszakban. Nácizni, komcsizni ér, sőt kötelező, mehet nyugodtan egyszerre a kettő is. Jó lesz ez mémnek is, figyi: „Szép az idő” – Rákosi Mátyás (1951). „Jó az idő” – Főgonosz (2022). Odateszed a két fotót, persze fekete-fehéren, és már mehet is a móka az interneten. Önkényuralmi jelképekkel vigyázz, sajnos tiltják őket a Facebookon.

Hogy mondod? Hogy szoktunk hivatkozni az Ő kedvenc államférfijukra? Persze, te hülye, hiszen már halott! Belőle simán lehet bezzegpolitikust faragni, minőségi mércét, hogy ehhez képest hova korcsosultak az utódok, és így tovább, ő még legalább így meg úgy, ezek meg már amúgy, szégyen, forog a sírjában. Ha mondott valami csúnyát a Főgonoszra, annál jobb, csak szedd elő, még a saját táboruk is megdöbben, főleg az öregebbje. Bezzeg ugye a maiak, látod, na. Micsoda, hogy húszéves diplomaügy? Hagyjad már, éppen ez a lényeg: ha valakiről húsz éve derült ki valami, Canossát járt, elfelejtették, épp itt az idő, hogy újdonságként szedd elő. A maiak nem emlékeznek rá, olyan, mintha friss lenne. Ha nálunk van ugyanilyen, arról vagy kussolni kell, vagy ha már muszáj leszedni az illetőt, akár mert kell a helye másnak, legalább rajta meg lehet mutatni, hogy nálunk az ilyesminek igenis van következménye, bezzeg Őnáluk!

Ha meg azzal jönnek elő, hogy a mieink mit csináltak régebben, szűkíteni kell a dolgot, mi nem a múltról beszélünk, hanem a jövőről, kétezerhuszonkettő van, ember! És megint fordítva, amit ők nem jól csináltak régen, az a referencia, ezektől ezt lehet várni a folytatásban is. Érted?

Na, de vissza a szavakra, azok is baromi fontosak ám, öcsém. Tanulj a többiektől: mi átragasztjuk a plakátjaikat, ők megrongálják a mieinket. Mi helyretesszük őket, ők leordítanak minket. Mi fel vagyunk háborodva, ők frusztráltak. Mi felemeljük a hangunkat, ők üvöltenek. De lehet ezt finomabban is: mi elmondunk valamit, azaz igaz, amit mondunk, ők azt állítják, tehát nem, vagy nem valószínű. Ugyanígy: mi rámutatunk, ők hangoztatják. Aztán nézd csak: mi összegyűjtjük, ők listáznak, mi buszokat szervezünk, ők buszoztatnak, a másik disznóságainál leleplezés zajlik, a mieinknél meg lejáratás. És ez még csak az első szint, hol van még innen az irónia!

De ugyanilyen fontos az, hogy szitkozódássá degradáld a másik szövegét. Példa: politikus vagy véleményformáló azt mondja: „Párhuzamos György valóban finanszíroz olyan szervezeteket, amelyek egy részének tevékenységébe tartozik bizonyos politikai agenda képviselése”, akkor ilyenkor lebutítod az első pár szóra, hozzákapcsolsz valami személyes érzelmet, és már mondhatod is: „a gyomrom felfordul ettől az állandó párhuzamosozástól!”. Kapiskálod? Vagy figyelj: „a pirézek körében magasabb a bűnözési ráta, ezért fontos lenne olyan további integrációs mechanizmusok kialakítása, amely emberségesen, többletforrással és szakemberek segítségével…” satöbbi satöbbi, ebből az első néhány szó érdekes, a tartalmi idézés tilos, hiszen akkor lenne mondanivaló is. „Gusztustalan ez a pirézezés, jellemző Rájuk!” – és ennyi. „Nem lát a szemétől, politikus úr?” – teszi fel a kérdést emberünk, és te máris lecsaphatsz: vajon a vakokat gyalázza?

Szelektív memória, megerősítési torzítás, naugye-közhelyek, mély inszinuációk. Ha értelmes kérdés hangzana el, tereld a témát, kiabáld túl, és perelj vele úgy, mint egy rossz kutyával: inkább arról beszélj, hol a pénz, hol a csont, honnan van, miért piszkítottál már megint ide, te bolhás dög?! Ha finomabban akarod, akkor pedig mindig mondd azt, hogy eddig tűrtél, de ez az utolsó csepp – akkor felsorolhatod az eddigi bűneit is, extra bónusz, vágod. Az újságírókkal azért vigyázz közben, erőszakos fajta.

Micsoda, hogy te ezt így nem szeretnéd? Megértem, mondom, eleinte kellemetlen, de te azt akarod, hogy Ők győzzenek? Már megint? Mert ezzel azt éred el. Vagy Ők, vagy Mi. Jut eszembe, a csajod profilképe is milyen, mármint nem láttam rajta a mi képkeretünket. Már többen mondták, hogy lehet, csak az Ő bérencük, vagy elvisz rossz irányba téged is… nem, dehogy, én nem gondolom. Be is védtelek, hogy te jó gyerek vagy, mindig pultoztál nekünk, és jók a mémjeid is. De akkor ne gyere a folytonos akadékoskodásaiddal! Fogd fel végre: ezekkel csak így lehet, érted?