Józsi és Julcsa

„Karácsony Gergely ideges. Nem tudni, miért, hiszen saját bevallása szerint nincs ügy. Nem is érti, mit vizsgál a nem létező ügyben felállított vizsgálóbizottság. Annyira biztos a dolgában, hogy nem volt rest a nem létező ügyben ülésező bizottság előtt megjelenni, és a fáradságos maszatolás, elkenegetés, csúsztatás, valamint szemérmetlen hazudozás, önellentmondásos tagadás, magyarázkodás során kikristályosodott véleményét a Városháza eladásával kapcsolatban a képünkbe vágni: sz…rok rá, hogy mi van a hangfelvételeken.

Tekintsünk most el attól az egyébként nem elhanyagolható körülménytől, hogy ily módon faluvégi kocsmák pultjánál, három unikum-sör után fuvaros Józsi fejezi ki álláspontját, akire semmiképpen nem vetül a gyanú árnyéka sem, hogy érintett lenne bármilyen ügyben! De biztosan nem főpolgármester, és még miniszterelnök-jelölt sem volt soha. Viszont szókimondása mindig is imponált csapos Julcsának.

Ám a probléma ezzel a kijelentéssel nem stilisztikai elsősorban. Sokkal nagyobb baj, hogy a maga hetyke módján kitölti a rendelkezésre álló kommunikációs teret, mint a gázok, és megakadályozza több súlyos kérdésre adott érdemleges válasz elhangzását. Mert unhatja a dúlt keblű városvezető, hogy már megint felelősséget kellene vállalnia valamiért, lehet durcás, mert felébresztették a buszsávban élvezett félszendergéséből, és éber állapotban jött vele szembe a valóság, de a nagyon is létező ügyben nem az ő kedélyállapota a lényeges.

Választóit, a magyar embereket nagyon is érdekli, mi van azokon a fránya hangfelvételeken. Feszült figyelemmel várjuk a választ arra például, igaz-e, hogy jutalékos rendszer működött a Városházán? Furdalja a kíváncsiság azzal kapcsolatban is az oldalunkat, hogy miért épp Bajnai Gordon tárgyalt a Városháza épületének eladásáról. Kivel egyeztetett a volt miniszterelnök, ki áll Barts Balázs felett? És ha Karácsony Gergely állítása, miszerint soha nem akarták eladni a fejük fölül a házat, igaz, akkor mit terjesztettek elő helyettesével, Kerpel-Fronius Gáborral közösen? Merthogy egyebek mellett ilyesmiket hallottunk a lesajnált hanganyagban és a későbbi nyilatkozatokban. Ebből pedig játszi könnyedséggel levonható az a következtetés, hogy az ügy nagyon is létezik, a főpolgármesteri hivatalban feltehetően kiterjedt ingatlanmutyi zajlik, mintha közpénz vándorolna magánzsebekbe, és nem kell túlpörgött fantázia ahhoz, hogy a korrupt rendszer feltételezett működtetői közé odaképzeljük magát Karácsony Gergelyt is.

Ezért ideges valószínűleg a főpolgármester, ezért jött ki a sodrából, ezért próbálta pökhendi módon lerázni magáról az egész kényelmetlen szituációt. Pedig az ellenkezőjével sokkal meggyőzőbb lett volna. Még mindig nem lett volna késő beismerni, tárgyaltak az eladásról több potenciális vevővel is. Mondhatta volna azt is, jó ötletnek tűnt, de most már bánja. Vagy rákenhette volna Gyurcsányra, hogy ő erőltette. Minden jobb lett volna, mint hazug ostobának tettetni magát, aki ráadásul trágár is.

Sajnos gyanítható, hogy a Karácsony által nem létezőnek nyilvánított ügyet vizsgáló bizottság sorsa ugyanaz lesz, mint oly sok más hasonló testületnek, dolgavégezetlenül oszlik majd fel. De ne gondolja senki, hogy nem volt értelme a kérdezősködésnek. Világosan megmutatta a vizsgálat a balliberális ellenzék prominenseinek valódi arcát. Sz…rnak ezek mindenre, demokráciára, nyilvánosságra, jogállamiságra, de legfőképpen ránk, választópolgárokra. Miközben a pénzért és a hatalomért bármire képesek, a csillagokat is lehazudják az égről, ha érdekeik azt diktálják, csak ki ne derüljön, miben is mesterkednek a rájuk bízott település felvirágoztatása helyett.”

Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: MTI/Kovács Tamás)