„Harmincon felül itthon senki sincs, akinek 2021-ben a Capitoliumról ne a tévészékház 2006-os emléke jutott volna eszébe. Az már harmincon alul is, hogy mi lesz nálunk 2022-ben Orbánék hatalomvesztése esetén.
Illetve van, akinek nem ez jutott eszébe. A kormányoldal reakciója kissé zavarodott. Miközben a fél világ megdöbbenve emelt szót az erőszak fertőzése ellen, a mieink feltűnően hallgattak. Mondjuk, nem is volt könnyű dolguk. Itt vannak ezek a kínos képsorok, barátjuk és eszmetársuk elszabadult őrjöngése, meg a félbolond Trump-hívő sámán, aki kísértetiesen emlékeztet a 2006-os Kossuth téri Satura – az ő barátai elé járt ki lelkesen szónokolni a Fidesz vezérkara. És öt megbocsáthatatlan, értelmetlen halál.
Hát mit mondhattak volna? Főleg, hogy korábban az volt a külpolitikai tervük, kapcsolatban maradnak a trumpizmus maradék szervezeteivel is, sosem lehet ugyebár tudni. Ezért az első kormányzati reakció a »nincs véleményünk« volt, de az markánsan és határozottan. »Amerikai belügy«. Érdekes, maga a választás nem volt belügy, abba vígan belebeszéltek, élen a lecsókavargatás közben baráti telefoncsevejt folytató miniszterelnökkel. Az lehet a baj, hogy most nincs lecsó.”