A pünkösd a feltámadás ragyogását adja tovább

„Milyen helyet foglal el pünkösd az egyházi ünnepek sorában?

A keleti Egyház a húsvétot és a pünkösdöt szorosan összekapcsolja. Olyannyira, hogy ennek az összetartozásnak külön ünnepet is szentel. A bizánci Egyház húsvét után és pünkösd előtt huszonöt-huszonöt nappal tartja az ünnepfelezést, ezzel is jelezve Jézus Krisztus feltámadásának és a Szentlélek leszállásának a szoros kapcsolatát.

Jézus Krisztus a feltámadásban teljesen beteljesítette üdvösségszerző művét, de az, hogy mi, emberek ezzel élni is tudjunk, az csak a Lélek által lehetséges.

Ahogyan Krisztus is a földi életében minden csodáját a Lélekben művelte. A Lélek az, aki Krisztus földi küldetését folytatja, ez pedig maga az Egyház. Az Egyház a Lélek munkája, a Lélek gyümölcse.

A pünkösd ezek szerint a forrásnál helyezkedik el. A keleti Egyházban az ünnep a feltámadás, minden más – az örömhírvétel, a karácsony, a vízkereszt, az úrszínváltozás és a többi – erre fut ki.

A pünkösd tulajdonképpen a feltámadás ragyogását adja tovább, azt teszi foghatóvá, megtapasztalhatóvá.

A Szentlélekről szóló tanítás fontos eleme a kereszténységnek, de az Atya és Jézus Krisztus alakja talán jobban megfogható a számunkra, mint a harmadik isteni személy. A görögkatolikusok hogyan tekintenek a Szentlélekre?

Én úgy látom, hogy a Szentlélek legalább annyira megfogható, mint az Atya és a Fiú. A Mennyei Király, Vigasztaló kezdetű imádságot – mely a Szentlélekhez szól – csaknem annyiszor mondjuk el, mint a Miatyánkot. Az Atyát és a Szentlelket is Jézus tanításának megfelelően, az ő buzdítására szólítjuk meg. Fizikailag a megtestesülés miatt Jézus áll hozzánk a legközelebb, de lelkileg a Szentlélek. Mindent a Léleknek köszönhetünk, mindent a Lélekben viszünk végbe.

Ám ha az istenkapcsolatunkat nem az Egyházban éljük, akkor a Lélekkel való kapcsolatunk is kiüresedik.

Teológiailag fontos, hogy tudatosodjék bennünk: a Szentlélek az, aki éltet.

Minden imádságunkat a Lélekben mondjuk, ő imádkozik helyettünk is, ha mi már nem vagyunk erre képesek.

A Szentlélek ajándékai közül mit tart most a legfontosabbnak?

Nekem ebben a pillanatban az erő jut az eszembe. A Szentlélek ugyanis erő.

Ha a Szentlélekben élek, akkor erős vagyok.

Azért érezzük erőtlennek magunkat, a lelkiéletünket, az egyházunkat, mert nem járja át a Lélek. Ha a Lélek él bennem, nem vagyok erőtlen. A pünkösd is ezt kínálja nekünk, ezt az isteni erőt, ezáltal tudjuk átalakítani az életünket.

Pünkösd idején és a járvány csillapultával azért is fohászkodunk, hogy a Szentlélek újítson meg mindent.

Megújulás is csak akkor lehet, ha meg akarok újulni. Csak akkor lesz változás, ha hajlandó vagyok a tapasztalatokat leszűrni és azokból tanulni. Magától semmi nem fog megváltozni.

Nem szabad annak folytatódnia, ami eddig volt. Nagyon lélektelen és istentelen életet éltünk. A nem hívő emberek számára is nyilvánvalóvá kell válnia, hogy az az iszonyatos hajsza, ami eddig volt, nem folytatódhat tovább.

Nem szabad hagyni, hogy a diktátorok, a pénzemberek, a globalizáció haszonélvezői újra beleűzzenek bennünket ebbe a lélektelen életmódba. Ennek ellenállni csak úgy lehet, ha tudatosan a Lélekre hagyatkozunk. A Lélek pedig meg fogja adni nekünk a megújuláshoz szükséges erőt.”