„A homokszem akkor került a gépezetbe, amikor többen köpni-nyelni nem tudtak: ha május 3-a a csúcs, akkor miért éppen 4-én kell érettségizni? Gyorsan pontosítottak hát annyival, hogy a csúcs nem csúcs, hanem fennsík. Szegény Müller Cecíliának mindjárt az Ajka után következő napon fel kellett sorakoznia a kormányfő mögé: ő is felesküdött a május 3-i tetőzésre, de mentve a menthetőt, »egyfajta platót« emlegetett. A kétkedők láthatták: jobb túlesni május 4-én a vizsgán, hiszen utána is még hetekig csücsülhetünk a platón. »Nagyon sok beteg lesz még májusban« – így a kormány szakértőjeként megszólaló főorvos.
De a feleslegesen túlképzett elmékben sajnos fölmerül, hogy az írásbeli nem egyetlen nap alatt fut le. Az öt legnépesebb vizsganap a 4-ével kezdődő hetet végig elfoglalja, majd jönnek a választott tárgyak. Aki pl. fizikából érettségizik, az május 19-én írhat, aki olaszból vagy spanyolból, az május 21-én. És akkor a szakmai vizsgát tevőkről még nem is beszéltünk. Vagyis május 4-től legalább 21-ig egy egész, eddig gondosan bezárt generáció járkál a platón föl s alá, épp akkor, amikor a legtöbb fertőzöttel találkozhat.
Ezért a május 3-ra kitűzött előadást új címmel kellett ellátni. Miközben szerencsétlen tisztifőorvos asszony loholva igyekezett beérni a miniszterelnök tetőzési koncepcióját, ő már tovább sasszézott. Ugyanaznap a Mária Rádió ihletett környezetében már nem arról beszélt, hogy május 3-a a járványcsúcs napja lenne, á, dehogy: május 3-a az a nap, amikor nem a járvány tetőzik, hanem a felkészültségünk.”