Kedves Kormány! Most én írok Önnek

„Nem magam miatt, mert nyugdíjasként én elvagyok, és jelentem, rendesen betartom az előírt szabályaikat. Sokak nevében fordulok Önökhöz. Azok érdekében,

•     akik dolgoznának, de nem tudnak, mert elvesztették az állásukat vagy fizetés nélküli szabadságra kényszerültek;
•     akiknek be kellett zárniuk a vállalkozásaikat;
•     akik a lefagyott gazdaságban alkalmi munkához sem tudnak hozzájutni;
•     akik külföldről haza lettek paterolva;
•     akik nem tudnak a határzárak miatt, a szomszédos országokban munkát vállalni;
•     akik az intézmények zárlata miatt, bölcsődés, óvodás vagy iskolás gyermekeiket csak munkájuk feladása árán képesek ellátni és felügyelni;
•     akiknek azért kellett otthagyniuk az állásukat, mert a kórházakból hazaküldött hozzátartozóik gondozását nem áll módjukban másként megoldani.

Hányan vannak?

Nem tudom. Csak azt, hogy sokan és növekvő számban. Erről nem Önök tehetnek. Önöknek meg kellett hozni az emberéletek mentése érdekében azokat a korlátozásokat, amelyek következtében a munkahelyek megszűntek és/vagy embertársaink azok feladására kényszerültek.”