K***ra elég legyen most már!

„Azzal kezdődött, hogy az Európai Központi Bank egy pillanat alatt rövidre zárta a piaci pánikot. Figyelemre méltó lépés volt, mégis csak az áhítatos EU-hívők tudtak neki örülni. Ugye? Azt is csak ők voltak képesek megtapsolni, hogy az Európai Unió vezetői felfüggesztették a maastrichti szabályokat.

Bevallom, én tapsoltam, mert az Unió súlyos politikai hibája volt, hogy megszabta, milyen nagyra nőhet a tagországok költségvetési hiánya és államadóssága. Már amennyiben igaz, hogy beruházás nélkül nincs növekedés, kiadások nélkül nincs beruházás, az adósság pedig tulajdonképpen a kiegyensúlyozott költségvetési mérleg egyik feltétele – merthogy serkenti a gazdaságot és növeli az adóbevételeket.

Amekkora »rajongója« vagyok a maastrichti kritériumoknak, örömtáncot jártam, hogy megszabadultunk a vallásként imádott költségvetési egyensúlytól és a szerződések kőbe vésett szigorától. Viszont a hülye is látta, hogy ezeket a szabályokat mindössze felfüggesztették, és alapvetően semmi nem változott.

Az a százmilliárd euró is alig kapott figyelmet, amit az Európai Bizottság a tagállamok fizetéskiegészítő segélyeire szabadított föl. Az sem érdekelt senkit, hogy az Európai Tanács és a Bizottság elnökei olyan kifejezéseket használtak, mint »európai iparpolitika« vagy a stratégiai iparágak »európai szuverenitása«”.