Lakmusz, segíts! Elkélne itt némi sürgős tényellenőrzés Magyar Péter háza táján!
Most, hogy egy ismeretlen nő 20 ember (!) által lájkolt posztját már sikerült tényellenőrizni, akár a Tisza-vezér állításait is szemrevételezhetné valaki.
Jakab Péter felszámolóbiztos a totális eldékásodás ikonikus mérföldköveként megpendítette: akár el is lehetne venni a külhoni magyaroktól a választójogot.
„Jól tudom, hogy végtelenül amatőr dolog 2020-ban bármin is meglepődni, ami a Jobbik háza táján történik, de bevallom, velem a minap mégis megesett.
Jakab Péter felszámolóbiztos ugyanis a totális eldékásodás következő ikonikus mérföldköveként, a nemzeti összetartozás évének tiszteletére megpendítette: akár el is lehetne venni a külhoni magyaroktól a választójogot.
Merthogy aki nem ide adózik, az tulajdonképpen mit szól bele, hogy kik készítsék a költségvetést.
Persze tény, hogy a szocializmus ragyogó örökségeként a magyar társadalomban igen széles bázisa van a proli irigységnek és az erdélyi magyarok lerománozásának, de azért a DK már szert tett néhány év előnyre a „szégyen, hogy Székelyföldön épülnek bölcsődék a magyar adófizetők pénzén” jellegű bicskanyitogató uszítások terén, úgyhogy Péternek jócskán bele kell húznia, ha ezen a pályán is fel akar zárkózni a nagytesóhoz.
Mindenesetre az érv, miszerint aki nem adózik Magyarországon, az ne szavazzon, hallatlanul érdekes. Egy kárpátaljai magyar értelmiségi ugyanis, aki a 35 ezer forintnak megfelelő hrivnyával javadalmazott munkája mellett közösséget szervez, karitászt vezet és tartja a lelket a kilátástalan helyzetű honfitársaiban, valójában egyetlen fillérrel sem fizet kevesebb adót a költségvetésbe, mint az a londoni magyar, aki elvégezte itthon az állami finanszírozású képzést, majd azzal a lendülettel dobbantott egy zsíros angliai állásba, és máig is ott él és szidja külföldi barátainak a Zorbánt, hangsúlyozva, hogy itthon tisztességesen nem lehet megélni, amit ő pontosan tud, hisz meg se próbálta.
Természetesen utóbbi magyar állampolgár magatartása is teljesen legitim, eszünkbe nem jutna választójog-megvonással büntetni őt. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a Londonban dolgozó polgártárs nem csupán pártlistára szavazhat az országgyűlési választásokon, hanem akár egyéni képviselőre is – tehát egyrészt duplaannyira szólhat bele az anyaország sorsába, mint a Kárpátalján keccsölő, szülőföldjén maradó állampolgár, másrészt második szavazata még értékesebb is, hisz egy egyéni választókerületben messze többet érhet az egy szem voks, mint az országos listán.”