Kéretlen hajléktalanbarátok

„Kétszeresen vicces, amikor hajléktalanügyben nézik szellemi hajléktalannak a társadalmat azok a fajta civiljeink, akik leginkább jobboldali kormányok idején imádnak tiltakozni. Ez történik éppen.

A speciális mozgalmárkodás ürügye: október 15-én hatályba lép a módosított szabálysértési törvény, amelytől az állam azt várja, hogy rászorítsa a hajléktalanellátás igénybe vételére azokat, akik bár érintettek, makacsul nem élnek ezzel. A frissített jogszabály ugyanis intézkedést ír elő azokkal szemben, akik három hivatalos tájékoztatás és felszólítás után sem tekintenének el az életvitelszerű köztéren tartózkodásuktól és csak azért is kívül maradnának a hajléktalanellátó rendszeren.

Ezért aztán Erdős Virág költőnő, akit baráti méltatások szerint kíméletlen és tűpontos társadalomábrázolás meg szenvedélyes rendszerkritika jellemez, összefogott A Város Mindenkié nevű, balhé- és Soros-közeli civil szervezettel. Ők együtt, no meg az Erdős Virág által bevonzott írótársak és dalszövegírók emelik fel szavukat a hajléktalanságban élők méltóságáért. Mert hát egyre kíméletlenebbül folyik ellenük a hatósági üldözés.

Valójában persze a hajléktalanoknak csak egy kicsiny része a koholt vita tárgya. Budapesten például a becsült adatok alapján a mintegy hétezer hajléktalan közül – Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke szerint – legfeljebb háromszázan tartoznak ide. Ők azok, akik mondjuk hálóteremként vagy éppen bandázási terepként használják az aluljárókat és a közparkokat.

Velük ellentétben a hazai összesen 20-25 ezer hajléktalan többségéről nem tudnánk megmondani, hogy nincs saját vagy bérelt lakóhelyük, hiszen viszonylag rendezett külsejűek, nekik létesített szállókon élnek, és sok esetben onnan járnak dolgozni, de legalábbis igénybe veszik a hajléktalanellátás különféle szolgáltatásait.”