Szükségünk van Amerikára

„Amerikát nem önjelölt világmegváltók alapították, hanem tulajdonképpeni menekültek, akiknek nem tetszett az Óvilág zsarnoksága, illetve a kereszténységben kizárólagosságra törő katolicizmus. A migránsok szerencséjére a dakoták törzsfőnökét akkoriban nem Viktornak hívták, és még a szögesdrótot sem találták föl. Így aztán pár száz évvel későbbi utódaik pöttyös, de azért alapvetően igen sikeres történelmet tudhatnak maguk mögött. 

Ha a Monty Python róluk is megcsinálta volna a „Mit adtak nekünk a rómaiak” jelenetet, jó sok mindent fel tudtak volna sorolni a Nemzetek Szövetségétől az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán, a dzsesszen, a penicillinen és a Holdra szálláson át az internetig. Az amerikaiaknak van mire büszkének lenniük, és büszkék is rá: soha, senki előtt nem hajtják meg lobogójukat. 

Koronként változó intenzitással, de szeretik terjeszteni a világban a saját modelljüket. Egyrészt hisznek benne, hogy másoknak is jó lesz, másrészt a demokratikus rendszerek ritkábban támadják meg egymást, úgyhogy ezzel is csökkenthető a háborús veszély. No és persze üzletileg is jobb, ha mindenhol „hazai pályán” játszhatnak – jelentős részben nekik köszönhetjük a gazdasági világrendet, benne áldásaival és átkaival a globalizációt is.

A kevésbé sikeres nemzetek számára Amerika felváltva jelentette a reményt és a végzetet, de a szaldó pozitív. A világnak szüksége van stabilizáló súlyra és világos fejlődési irányokra. Meg a reményre, hogy a dolgok alapvetően jó irányba haladnak, és ha nem, akkor ott van Amerika, és majd csak kiigazítja valahogy.”