Justin Trudeau – a zokni és aki mögötte van

„Főhősünk, Kanada 23. miniszterelnöke Pierre Trudeau volt kormányfő legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot egy tősgyökeres liberális család sarjaként, akit a történetírók szerint szimbolikusan, apja temetésén ismert meg a szélesebb közvélemény. Először a Kanadai Liberális Párt ifjúsági tagozatában, majd a 2008-as választásokat követően a „felnőttek” között, képviselőként is nevet szerzett magának.

Már 2012-ben járunk, amikor a Kanadai Liberális Párt vezetőjévé avanzsál, majd három év múlva már a választási győzelmet követően a kormányalakításon kell gondolkodnia. A voksolást azonban beárnyékolja, hogy több olyan, a liberálisokat támogató, és a 2015-ös kampányban aktívan részt vevő szervezetet hoztak létre külföldi pénzekből, melyek tevékenysége nagyban befolyásolhatta a kanadai választások kimenetelét és elősegíthette Justin Trudeau győzelmét.

Sajtóinformációk szerint a legnagyobb támogató a Soros Györgyhöz köthető Tides Foundation volt, amely mintegy 1,5 millió amerikai dollárt utalt amerikai forrásokból a kanadai kampány befolyásolására úgy, hogy a 2015-ös választás előtt a korábbi 55-ről 114-re növelték azon regisztrált szervezetek számát, amelyeken keresztül finanszírozhatták a liberális erőket támogató civil szervezeteket.

Soros egyébként elégedetten vehette tudomásul a fejleményeket, 2016 júliusában a washingtoni székhelyű Foreign Policy című periodika hasábjain így lelkendezett: »Kanada jó példát biztosít (bár földrajzi kontextusa különbözik Európáétól). Csupán négy hónap alatt 25 ezer szíriai menekültet fogadott be, akiket a köz- és a magánszféra közötti partnerségeken és a helyi nonprofit szervezeteken keresztül integrál. A kormány megígérte, hogy további 10 ezer szíriait fogad be az év végéig, és összesen 44 ezer menekültet 2016-ban. (Ugyanakkor évente 300 ezer bevándorlót is befogad, ez pedig az EU-énak felel meg, amely évente 4,5 millió migránst fogad be.)«

Az említett, hivatalosan a hét legnagyobb fejlett ország politikai és gazdasági együttműködési fórumáról, a G7-csúcsról szóló beszámolók kapcsán egyébként a Foreign Policy sem fukarkodik a negatív jelzőkkel, ha Donald Trumpról van szó, akit provokatívnak, bomlasztónak és kiszámíthatatlannak titulál. A lap megjegyzi azt is, hogy olyan fontos kérdésekben, mint a klímaváltozás, az iráni nukleáris megállapodás, vagy az acél- és alumíniumvámok ügye az amerikai fél hátráltatja a konszenzust, azt persze nem teszik hozzá, hogy a zárónyilatkozat részét képezi, hogy július 1-től megtorló tarifákat kívánnak az Egyesült Államokkal szemben alkalmazni. És hát az USA erre értelemszerűen reagál, illetve szemlátomást képviseli a saját érdekeit.

Trump ugyanis komolyan veszi az America First elvét, melyet némi nemzeti kivételességtudattal (national exceptionism) vegyítve a tárgyalópartnerei megbotránkozása ellenére is képes konzekvensen úgy képviselni, hogy közben a végletekig feszíti azt a képzeletbeli húrt, amelyet hagyományosan transzatlanti partnerségnek nevezhetünk.

Miközben pedig a liberális média Trudeau külsejéről (is) áradozik, Donald Trumpot rendre minden idők egyik legrosszabbul öltözött amerikai elnökének igyekeznek ugyanezek a fórumok beállítani. Akit persze ez valószínűleg hidegen hagy, magabiztosságát más forrásból merítheti. Például önbizalmának növelésére igencsak alkalmas lehet, hogy a korábban prognosztizálthoz képest jóval erőteljesebben, 2,9%-kal nőtt az amerikai gazdaság a tavalyi negyedik negyedévben, a lakossági fogyasztás kiemelkedő 4 százalékkal növekedett, az üzleti beruházások pedig 6,3%-kal bővültek.

Az USA gazdasági értelemben tehát szárnyal, az északi szomszéd pedig talán a gazdasági bevándorlók befogadása kapcsán tud jobb számadatokat produkálni. Washingtonban pedig vélhetőleg ezt sem irigylik a zoknistól.

Lázár Ervin sorai juthatnak eszünkbe: »Azért én szebb vagyok nálad – mondta a lyuk a zokninak.«”