Néhány gondolat egy szurikáta halála kapcsán

„Nem tartozik szorosan ide, de érdemes elmondani: az UNICEF tavaly novemberi kutatása szerint a megkérdezettek 36 százaléka megengedhetőnek tartja, hogy a szülők fizikai fenyítési eszközöket is használjanak a gyerekeikkel szemben, ha fegyelmezni vagy büntetni akarják őket. Külön érdekesség, hogy bár a fizikai büntetést a megkérdezettek 36 százaléka elutasítja, mint fenyítési eszközt, a fenékre verést valamiért nem tartják annak: a válaszadók több mint fele, de még a testi fenyítésre nemet mondók 41,7 százaléka is megengedhetőnek tartja. De ami még ijesztőbb: készült már olyan kutatás is, amelyből kiderült, hogy Magyarországon minden második gyerek úgy gondolja, hogy az rendben van, ha megütik. Nem, nincs rendben. Sőt, Magyarországon 2005 január elseje óta pofont adni is tilos a gyereknek. Törvényileg.

Ami pedig külön elképesztő, ahogy a kommentekben visszaköszön az összes olyan toposz, amivel ma a magyar társadalom még mentegeti magát a gyermekbántalmazással kapcsolatban (»engem is vertek, mégis ember vagyok«, »másból úgyse ért«, meg a többi), miközben teljesen normálisnak látják, hogy egy véletlen, nem előre eltervezett, de erőszakos cselekedettel (a kisállat földhöz vágása) szemben egy erőszakos, erősen eltúlzott büntetést (földhöz csapás, kézlevágás, stb.) követeljenek.
De ha tényleg elhisszük, hogy egy gyerek nevelésének egyetlen eszköze egy ilyen tett elkövetése kapcsán az erőszakos megtorlás, az óriási baj.

Leginkább azért, mert semmilyen szinten nem veszi figyelembe azt, hogy egy gyerek bármilyen reakcióját milyen mértékben határozzák meg a körülmények.”