Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A regionális és EU-s politika kérdésében furcsa kettősség tapasztalható.
„Külpolitikai téren Donald Trump amerikai elnök beiktatása és az ehhez kapcsolódó újfajta szövetségesi hozzáállás a NATO-partnerekhez, illetve Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként, az Iszlám Államra mért súlyos, a végső katonai vereségét is előre vetítő csapások, amelyek Oroszország globális befolyásának erősödését hozták, az EU által még mindig csak nehézkesen kezelt migráció, valamint a katalóniai függetlenségi népszavazás, majd tartományi parlamenti választás említhetők meg a legfontosabb fejleményekként, amelyek mind befolyásolják térségünk jövőjét is.
Valamilyen formában ugyanis a térség országainak is viszonyulniuk kell hozzájuk – Románia például Trump elvárásainak megfelelően dollármilliárdos fegyvermegrendelésekkel próbálja bebiztosítani Washington szövetségesi jóindulatát a rettegett Oroszországgal szemben, amit most – ha igazak az izraeli külügy által kiszivárogtatott információk – azzal fejel meg, hogy szintén fontolgatja izraeli nagykövetsége áthelyezését Jeruzsálembe.
Közben a regionális és EU-s politika kérdésében furcsa kettősség tapasztalható, hiszen miközben a kormány a migrációs politikában határozottan kvótaellenes álláspontot képviselő V4-ek felé kacsingat, az ellenzék fővezérének szerepét magára vállaló államfő erről hallani sem akar – igaz, kvótaügyben ő sem feltétlenül a brüsszeli kottából játszik. A katalóniai események számunkra is komoly jelentőséggel bírnak, hiszen az ottani fejlemények nagy mértékben befolyásolják Románia viszonyulását az autonómia kérdéséhez, és jelen állás szerint Bukarest az önrendelkezéssel szembeni elutasítás újabb ürügyeként kívánja felhasználni őket.”