„Vona Gábort két-három éve még tehetséges politikusnak tartotta a jobboldali tábor, mára viszont sokkal inkább emlékeztet egy porszívóügynökre, akinek semmilyen elv és érték nem számít, csak azt tartja szem előtt, hogyan adja el magát és termékét, azt a pártot, amelynek elvette a lelkét, majd egy bosszúvágyó milliárdos eszközévé silányította. Ő maga pedig egyre mélyebbre süllyedt a néppártosodásnak nevezett köpönyegforgatás folyamán.
Körbehaknizta a liberális klubokat, elárulta a Jobbikot, annak táborát, szellemiségét, megalázkodott, szinte könyörgött a Spinoza Házban, és gyakorlatilag hűségesküt tett Rangos Katalinék – a néhai SZDSZ holdudvara – előtt. Ezt követte az újabb parádés ötlet, hogy Havas Henrikkel írasson könyvet magáról, aki a kötet bemutatóján már nem tette tiszteletét, ennyire becsülte Vonát.
A pártelnök egyre kínosabb szereplései és a Jobbik látható tehetetlensége azt tükrözi, hogy hiányzik az agytröszt, az ütőképes tanácsadó csapat. Egyetlen kézzelfogható, markáns üzenetük az, hogy Orbán Viktort el kell söpörni. Az Orbán-fóbia eluralkodott Vona Gáboron, másról már szinte nem is beszél sem a parlamentben, sem a médiában. Ez pedig a félelem jele.”