Levél Carles Puigdemont Úrnak

„Tisztelt Elnök Úr!

Tanúi vagyunk annak, hogy Európa számos, önálló állammal nem rendelkező népe, nemzeti közössége vagy kisebbsége megpróbál elhatárolódni az Önök törekvésétől. A Stockholm-szindróma ilyen tömeges előfordulására a demokratikus Európában aligha számíthattunk. Megfélemlített, túszként viselkedő közösségek vezetői igyekszenek megnyugtatni a felettük uralkodó, gyakran jogsértő többség hatalmi intézményeit, hogy saját törekvéseik nem azonosak a katalánokéval. Ezzel szemben egyetemes érdeke minden embernek, hogy az ENSZ egyezmény előírásai érvényesüljenek, és a bevezetőben megfogalmazott erkölcsi parancsot kövesse, országától, saját közösségének helyzetétől függetlenül, minden ember.

A katalán nép határozottsága bennünket, székelyeket is bátorít abban a békés, mozgalmi eszközökkel folytatott politikai harcunkban, amelynek a célja Románia alkotmányos keretének átalakítása annak érdekében, hogy Székelyföld népének kollektív akarata, belső önrendelkezése megfelelő regionális kereteket kapjon.

Néhány nappal az 1956-os magyar forradalom évfordulója után Albert Camus röpiratának sorait olvasom. A magyarok vére című írás Európa közönyét is ostorozza, majd megköszöni a »királyi örökséget«, amelyet a magyar nép ajándékozott Európának: »a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk.«

Albert Camus példáját követve üzenem Önnek és minden katalánnak, köszönjük, hogy a népszavazás napján a szabadságot, amelyet Önök még nem nyertek el, egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk.”