Merkel sem az Isten, hanem csak egy tisztségviselő, akit a németek az érdekeik képviseletére választottak meg.
„Mennyire számít, hogy ki van Németország élén? És egyáltalán számít az, hogy mennyire lesz konzervatív a kormány, amit felépít maga körül? Vagy, hogy ki van az ország élén? A múlt heti Magyar Narancsban Uwe Jean Heuser, a Die Zeit gazdasági rovatvezetője mondja például azt, hogy tökmindegy ki ül valamely miniszteri székben, hisz például a például a »német gazdasági döntések nem a miniszter személyétől függtek, hanem Németországot az adott helyzet és annak logikája vezette a lépéseiben.« De voltak ennél szabadszájúbb megfogalmazások is: »A német kormányt úgy kell felfogni, mint a német exportipar végrehajtó-bizottságát, amely az eurót védi minden erejével. Ez a lakosságnak nem kifejezetten jó, csak a cégeknek.« – mondta pár éve Wolfgang Streeck, a Max Planck Intézet nyugalmazott professzora.
Ez viszont nem csak afelől győzhet meg minket, hogy hiába Merkel jó- vagy épp rosszakarata, a magyar-német kapcsolatok, az EU-politika, az uniós reform, a menekültkérdés, és még sok minden más is, annak fényében fog alakulni, mit kívánnak a kőkemény gazdasági érdekek – de ezen kívül kérdésessé teszi azt is, hogy hatalmas fordulat állhat-e be esetleg azután, hogy ’21-től nem Angela Merkelnek, hanem mondjuk Sigmar Gabrielnek fogják hívni a kormányfőt és egy vörös-vörös-zöld, azaz a lehető legbaloldalibb kormánykoalícióval vezeti az országot.
Ha viszont már itt tartunk, akkor feltehetjük azt a kérdést is, hogy feladata lenne-e egyáltalán Németországnak, hogy megmentse a Nyugatot, avagy a nyugatinak tekintett értékeket. Vagy nem azon kellene-e inkább gondolkoznunk, hogy közös erővel lépjünk fel valami olyasmiért, ami esetleg fontos nekünk. Ha Merkel valamiben egyetért velünk, ha (akár meggyőződése ellenében is) olyan témákért harcol retrográd macsókkal, amik fontosak nekünk, akkor hajrá – de ez nem indokolja azt, hogy elégedetten hátradőljünk. Harcolnunk kell azért, ami fontos, felvállalni ügyeket, alulról építkezni, követni a politikai fejleményeket, és persze szavazni a számunkra vállalhatónak tűnő politikai alternatívára. Merkel sem az Isten, hanem csak egy tisztségviselő, akit a németek az érdekeik képviseletére választottak meg. Ezt sose felejtsük el.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Angela Merkelnek két fő üzenete van most megjelent könyvében: ő jó ember, akinek igenis igaza volt mindenben, vagy ha nem, akkor sem lehetett volna máshogyan csinálni. Kohán Mátyás írása.
Gyengén szerepel a volt német kancellár könyve az olvasók körében.
Wir schaffen es, Deutschland abzuschaffen – a memoár pedig már a karácsonyi ajándékvásárlási téboly nyitányán megvásárolható... Király-Kiss Miklós írása.
Nem tévedett sem Oroszország, sem a migráció ügyében, és Trump kapcsán is vannak hasznos tippjei.
Az orosz elnök hadüzenetnek tekintette volna, ha felveszik Ukrajnát és Grúziát a katonai szövetségbe – szügezte le a korábbi kancellár.
Szoboszlai Dominik kulcsfontosságú pozícióban mutatkozhat be a Fulham csapata ellen.
Sajtóhírek szerint egy listát is találtak náluk politikusokról és újságírókról.
