Nagy botrány jön: saját testükkel védenék az illegális bevándorlókat Trumpéktól Denverben
Ötezren leszünk, és még ötvenezren, ha jöttök. Jobb ha nem szórakoztok velünk! – üzente a megválasztott elnöknek a szélsőséges demokrata polgármester.
Gottfried a keleti zsidókat és a „holokausztvallás”-t okolja Amerika értékeinek elvesztéséért, és mint a hazai szélsőjobboldal, nem lát különbséget szocializmus és cionizmus között, baloldal és Izrael-barát konzervatívok között. Mindez a Jobbik hazai retorikájára emlékeztet.
„Gottfried előadása többet mond el nézeteiről és gondolkodási keretéről, mint a valós tényekről. Az új jobboldal zsidó guruja egyértelműen a nyugati keresztény civilizációt preferálja, és ennek ellenségeként tekint a keleti zsidókra. Különösen ironikus, hogy ő maga is magyar zsidó származású – apja, Gottfried András budapesti szőrmekereskedő 1934-ben hagyta el Magyarországot. A keleti zsidók által Amerikába hozott eszmékre – szocializmus és cionizmus – ellenségként tekint, dacára annak, hogy a kettő vajmi kevéssé volt összeegyeztethető. Természetesen létezett egy szocialista cionista mozgalom, mely azonban több okból megbukott: az izraeli belpolitika, az arabok békére való zártsága és a szovjet Izrael-ellenesség okán. Némileg sarkítva azt is mondhatnánk, hogy a cionizmus és a szocializmus ellentétes, kibékíthetetlen axiómákkal dolgozott.
Mindez Gottfriedet nem zavarja, és előadásában egyszerre támadja az amerikai demokratákat – mint kvázi szélsőbaloldali »felforgatókat« – és a neokonzervatívokat, mint Amerikát dróton rángató cionistákat. Arra a tényre nem reflektál, hogy Amerikában a cionisták ma többségükben nem-zsidó protestánsok, és a zsidó cionisták pedig konzervatív, nemzeti érzelmű emberek (voltaképpen olyannyira, hogy a Forward progresszív zsidó lap hasábjain az Amerika Cionista Szervezetet „szélsőjobboldali” csoportként mutatták be). Beszéde azt a benyomást kelti, hogy retteg a gondolattól, miszerint nacionalista követői »nemzeti zsidót«, vagy valami nem-amerikait fedeznének fel benne, és ezért támadja a cionizmust. Hosszasan támadja a holokauszt-emlékezetet, mint „keresztényellenes”, »náci-szerű« »programot«.
Gottfried tehát a keleti zsidókat és a »holokausztvallás«-t okolja Amerika értékeinek elvesztéséért, és mint a hazai szélsőjobboldal, nem lát különbséget szocializmus és cionizmus között, baloldal és Izrael-barát konzervatívok között. Mindez a Jobbik hazai retorikájára emlékeztet, mely egyszerre óhajtott megemlékezni a »cionizmus és a bolsevizmus áldozatairól«. A két eszme közötti összekötő kapocs: az előbbiek valós, és az utóbbiak vélt zsidósága. Gottfried világnézete véső soron könnyedén illeszkedik a modern antiszemitizmus legfontosabb tételeihez.”