Az egykor büszke Nyugat válságáról

„Azt állítani, hogy a világ egyre kevésbé stabil és egyre veszélyesebb, nem más, mint kimondani a nyilvánvalót. Habár sokan írnak a rendszerszintű változás okairól, egy tényezőt kevesen említenek meg: az egységes Nyugat széttöredeződését. Mégis, a Nyugat eszméjének szétbomlása csökkentette azon képességünket, hogy világos stratégia mentén védjük meg regionális és globális érdekeinket. Gyengítette a NATO szövetségét, megváltoztatta nemcsak a globális biztonsági számításokat, hanem mára az európai erőegyensúlyt is. Ha bárki kétségbe vonná a probléma súlyosságát, akkor fel kellene tennie azt a kérdést, hogy miért olyan nehéz Európa és az Egyesült Államok között konszenzusra jutni olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint a védelem, a kereskedelem, a migráció, illetve az Oroszországgal, Kínával és a dzsihadistákkal szembeni fellépés. A probléma, amellyel a Nyugat napjainkban szembenéz, nem hatalomhiányból fakad, sokkal inkább a konszenzusra való képtelenségből.

A nemzetközi rendszer növekvő instabilitása nem Kína globális szuperhatalommá emelkedésének, Oroszország újjáéledésének, Irán regionális hatalmi vágyainak vagy a nukleáris fegyverekkel rendelkező Észak-Koreának tudható be, hiszen az államok felemelkedése és – viszonylagos – hanyatlása nem újkeletű dolog, és nem is okoz szükségszerűen instabilitást.

A Nyugat problémáit elsősorban nem az Egyesült Államok vagy az Európai Unió gazdasági visszaesése eredményezi, mert hiába küzdöttek 2008 óta súlyos gazdasági problémákkal, mégis ők maradtak a világ két legnagyobb gazdaságai, akik együttes vagyona és technológiai tudása páratlan. Ezenfelül, a globális instabilitás okát nem is a világszerte jelenlévő iszlám dzsihadizmusban kell keresni, hiszen korántsem rendelkeznek annyi erővel, hogy szembeszálljanak a nagyhatalmakkal.

A legfőbb kihívás inkább az, hogy a Nyugat egyre inkább képtelen önmagát, mint civilizációt meghatározni. A Nyugat működésképtelenségének alapvető oka a nyugati kultúra belülről induló szétbomlasztása, illetve ezzel együtt azé a kötőanyagé is, amely az elmúlt két évszázadban összetartotta Európát és az Egyesült Államokat a nemzetközi rendszer középpontjában. A nemzetállam-koncepció a legtartósabb és legsikeresebb eszme, amelyet a nyugati kultúra előállított, mivel ez hozzájárult a biztonság, a gazdasági növekedés és az egyéni szabadság létrejöttéhez – páratlan szinten az emberiség történelmében.”