Nemzeti minőség

„Mindez nem lenézés, nem átverés, hanem a kapitalizmus sajátos logikája. Jómagam szívesen vagyok partner a kapitalizmus móhóságának jelentős korlátozásában, ezért a már említett EP versenypolitikai jelentésben azokat a ‘smart’ technológiákat ösztönözzük, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy okostelefonos ráfényképezéssel beható, akár összehasonlítható információkat szerezzünk egy adott termékről, standa pityere a boltban.

Tudomásul kell vennünk azonban, hogy a nemzetközi cégek nem átverni, lenézni akarnak minket, hanem a lehető legpontosabban srófolni, majd kiszolgálni az igényeinket. (Az átverés és a lenézés sokkal inkább a helyi kóklerek műfaja.) Ha a magyar fogyasztó például az élelmiszereknél minden más szempont elé helyezi az árat, akkor a gyártók mindent meg fognak tenni az olcsítás érdekében. Ha valaki lenéz valakit, akkor azok mi magunk vagyunk önmagunkkal szemben, és egyúttal álságosak is, amikor teoretikusan azt várjuk el, hogy a magasabb minőséget mi olcsóbban kaphassuk meg másoknál. A nemzeti minőségünket bizonyosan nem az alultájékozottságból fakadó nacionalista hevület fogja megemelni. A korrekt felvilágosító munka annál inkább.

Személyes hangon szólva európai parlamenti képviselőségemből adódóan háromlaki életvitelt folytatok (Budapest, Brüsszel, Strasbourg), így kvázi heti szinten össze tudom hasonlítani a magyar, a belga és a francia élelmiszerboltok kínálatát. Teszem ezt annál is inkább, mert hobbim az élelmiszerboltokban való »szörfözés«, nem is feltétlenül a vásárlás, hanem akár csak a vizsgálódás kedvéért. Számomra a brüsszeli sonkák nem eléggé zsírosak, a budapesti zöldségek pedig igen drágák. A francia üdítők nekem túl vannak savazva, miközben ugyanazon francia kereskedelmi multi bagettje ég és föld Strasbourgban, illetve Budapesten. Mindazonáltal nagy kedvencem az egyik hazai manufaktúra csont nélküli füstölt csülke, szinte havonta veszek egyet-egyet, de még nem találkoztam kétszer ugyanazzal az ízzel, amit persze picit sem bánok, mert egyik jobb mint a másik...”