A brexit és a négy szabadság

„Az európai, ezen belül a magyar közvélemény számára a brexit szinte érthetetlen esemény volt, és a mai napig az is maradt. Hogyan tudtak a britek olyan döntést hozni, amely napnál világosabban az érdekeik ellen szól? Arról lenne szó, hogy a mindig is az álságosság gyanújának árnyékában látott britek végleg bebizonyították: ők most is, mint mindig, az európai egység aláásói, akik pont akkor kezdenek hozzá a közös európai ház bontásához, amikor a legnagyobb szükség lenne az összefogásra? Számunkra a kimenet különösen fájdalmas csalódás, hiszen a brexit mellett érvelők talán leggyakrabban elhangzott érve a térségünkből oda vándorlók elutasítása, létszámuk csökkentésének vélt szükségessége volt. Miért nem tartanak bennünket kívánatosnak, ha számokban is kimutatható, hogy a legszorgosabb kisebbséget képezzük, hiszen 92 százalékunknak van bejelentett munkahelye, adót fizet és a brit átlagnál magasabb a képzettsége, miközben kevesebbet keres? Mi a bajuk velünk? (...)

A szorongást okozó űrt a jobboldal a nemzeti indentitás tartalmával töltötte fel, elfelejtve, hogy nem is olyan régen ezt a műveletet már kipróbáltuk. Az első világháború és az 1929-es gazdasági válság okozta fájdalmakat pont ezzel a gyógyírral, a mesterségesen felépített ellenségkép és a nemzeti tudat szembeállításával próbáltuk csillapítani. Aztán láttuk a borzalmakat, amelyekhez ez vezetett. A nemzeti öntudat szószólói szerint létünk lényege nem azokra az egyetemes erényekre épül, amelyeket a kereszténység és előtte az ógörögök kimunkáltak, hanem a nemzeti hovatartozásra, ami aztán elkerülhetetlenül a nem oda tartozók elutasítását, majd megvetését, végül pedig gyűlöletét eredményezi.

A nemzeti tudatra épített identitás az erények gondozása és érvényesítése helyett azonban épp a meghirdetett cél ellenkezőjét szolgálja. Bajnokai valójában a liberális kapitalizmus harácsoló, a közjavakat leromboló és kifosztó emberei, annak a világnak a megteremtői, amelyben »akinek nincs semmije, az annyit is ér« (Lázár János), amelyben, mint ahogy azt Kósa Lajos kifejtette, a közvagyon egy tollvonással elveszíti közvagyon jellegét. A tekintélyt parancsoló bajusz, miközben a nemzeti hagyományt idézi, csak a végeláthatatlan panamák elkendőzését szolgálja. És igen, a brexit erre is nemet mondott. Azt, hogy ha ti, visegrádi négyek elcsaljátok a pénzünket, miközben nem látnátok szívesen a hazátokban egyetlen segítségre szorulót sem, akkor jobb, ha nem jöttök ide.”