Miniszteri magánvélemény

„Lehet-e magánvéleménye egy kormányinfót tartó miniszternek? És szerencsés-e, ha ezt megosztja a sajtó képviselőivel? Az utóbbiak számára biztosan, hiszen van mit cincálni, elemezni, van miről teóriákat gyártani. Hogy vajon miféle mesterterv részeként dobta be Lázár János a köztudatba, hogy ha megkérdeznék, ő bizony az EU-ból való kilépésre szavazna. Vagy csak az a nagy szíve diktálta neki, ha már úgyis ő az a kormánytag mostanában, aki váratlanul felfedezte, hogy vannak elvei (lásd a vasárnapi zárva tartás eltörlését követő sasszézását). Ha nem lennénk szem- és fültanúi a miniszteri magánvéleményt követő kormányzati tűzoltásnak, hajlamosak volnánk az előbbire gyanakodni. Hiszen kora ősszel nálunk is népszavazás lesz, ezért a nyári melegben is magasan kell tartani a politikai hőfokot. No és persze az érvényességi küszöb átlépéséhez nemcsak a szimpatizánsokat kell elvinni, hanem az ellendrukkereket is, őket pedig mi mozgósítaná jobban, mint a vélt vagy valós kormányzati kilépési szándék.

Csakhogy ha ez volt a terv, akkor egy kicsit túltolta. A miniszter magántermészetű elképzeléséről ugyanis nemcsak a hazai baloldal pártjai vagy a Fidesz és a Jobbik közti szürke zónában rekedt szavazók értesültek, hanem a brit lapok is, amelyek máris arról kezdtek cikkezni, hogy lám, recseg-ropog az EU egész gépezete. Ez gyorsan másokat is megszólalásra késztetett: előbb Kovács Zoltán kormányszóvivő tudatta privát véleményét az ATV-n, majd Deutsch Tamás üzent, szintén szigorúan magánjelleggel. Egyelőre kettő egy az állás a kilépés javára, hacsak lapzártánk után nem változott az eredmény. Mire felelős vezetőink túljutnak a csoportkörön, talán az is kiderül, módosult-e a sok magánvélemény hatására a hivatalos álláspont. Ami legjobb tudomásunk szerint az, hogy Magyarország az Európai Unió tagja – és az is marad. Különösen, mivel Orbán Viktor pontosan tudja: nem érdemes levágni az aranytojást tojó tyúkot egy jó vasárnapi húsleves kedvéért.”