„Az összesen négyezer katona térségbe vezénylése elsősorban szimbolikus jelentőségű, hiszen ennyi katona képtelen volna megvédeni az érintett országokat egy valódi orosz offenzívától. Az igazi hidegháború idején, a 60-as években 277 ezer amerikai katona állomásozott a NATO európai tagállamaiban, akkoriban teljesen komolyan felmerült, hogy e katonák egy szovjet támadástól védjék a kontinenst.
Az összesen négyezer katona telepítése inkább csak figyelmeztetés most: azt üzenik Moszkvának, hogy egy NATO-tagállam provokálása egyben a teljes szövetség provokálása is. A baltiak nem is hagyományos orosz inváziótól tartanak egyébként, hanem a helyi orosz kisebbség felfegyverzésétől, szakadár mozgalmak kiépítésétől. A négy országba négy különböző parancsnokság alatt állomásoznak majd a NATO katonái: Lengyelországban amerikai, Lettországban kanadai, Észtországban brit és Litvániában német vezetés alatt.
Utóbbi talán hosszú távon a legfontosabb fejleménye a mostani csúcsnak: a német hadsereg Európán belüli telepítése, ráadásul éppen Oroszország határában, egyértelműen azt jelzi, hogy a három doktrínából, amit a NATO alapításakor kötöttek ki, az egyik, a németek lent tartása, már érvénytelen. A német kormány tavaly döntött arról, hogy jelentősen emeli katonai kiadásait, és ebben Berlin élvezi az USA teljes támogatását. Németország mostanra már nem megfékezendő erő, hanem egyre jelentősebb szövetséges Washingtonból nézve. A katonáit egy olyan országba küldi most a NATO, amelyet a második világháború idején megszállva tartottak.”