Miniszterelnök úr, most épp Amerika a „soros” ellenség?

Nem az a legkomolyabb baj a fideszes politikusok Soros Györgyre tett kijelentéseivel, hogy a gyalázkodás közben elfelejtik: Orbán Viktor mellett számos narancsos pártpolitikus köszönheti az amerikai üzletembernek saját karrierjének elindulását; például a kormányszóvivő Kovács Zoltán, akinek a kormányportálon olvasható önéletrajzában a mai napig büszkén szerepel a Soros-ösztöndíj, ehhez képest rezzenéstelen arccal képviseli a jóízű „Sorozásokat”. A nagyobb baj az, hogy a magyar miniszterelnök hasonló, de már szaftosabb, amerikai összeesküvést vázoló megnyilatkozásaival kormányzati szintre emelték a transzatlanti szövetségesünk hazug és elvtelen támadását. És ez nem tréfa, nem egy jófajta politikai gag.

A Fidesz jól fizetett kampánygurui eddig is csúcsra járatták a plakátokra festhető bűnbakképzést, az egyik legfontosabb partnerünk, az Egyesült Államok rongyolása viszont több egyszerű hatalombetonozási technikánál. Orbánék szeretnek elmenni a falig és kosként beleverni a fejü(n)ket, ami rendszerint be is jön nekik: hol az emberek ingerküszöbét, hol a határokat tudják vele messzebbre tolni.

Háttérhatalmi összeesküvéseket is lehet gyártani (mintha amerikai bankárok tehetnének arról, hogy kisvasútra költünk kórházi ágyak helyett), de számolni kell közben azzal, csak Észak-Koreában működik, hogy a vezető bemond valamit az állami rádióban és az onnantól kezdve igaz is. Itt, a nyugati, felvilágosult világban a kormányzati marionett-médián túl is van élet, vannak még olyanok, akik gondolkodnak, kérdeznek és olyan amerikai kormányszóvivők is, akik válaszolnak. Lehet, hogy a habonyi koordinátarendszerben jól nézett ki az amerikai összeesküvés ötlete, de a jelenlegi, geopolitikai sakkjátszmában bontani az Európai Uniót, közben az orosz elnökkel tárgyalni és az amerikai elnököt ütni; nem éppen a legokosabb húzás. Minimum sokgolyós orosz-rulett. Egy valós következményekkel járó kormányzati kardrántás.

Miniszterelnök úr, a történelemkönyvek tele vannak bukott, despota vezetőkről szóló leírásokkal, akik regnálásuk utolsó éveiben különböző országokban, népcsoportokban, végül már mindenben és mindenkiben ellenséget, a hatalmukra veszélyes ellenforradalmárt láttak. Amikor az elvtelen uszításon, bűnbakkeresésen és esztelenül pénzelt propagandán kívül már nincs más politikai teljesítmény, az a vezető közelgő bukását jelenti.

A történelemkönyveket átírhatja Miniszterelnök úr, a történelmi tényeket és tanulságokat azonban nem fogja. Ön egy felvilágosult, a transzatlanti rendszerben hívő, szabadelvű liberálisból egy illiberális féldiktatúrát építő, orosz árnyékvilágban működő, politikai despota lett. Azoknak az értékvilága, akik demokráciát építő szervezeteket és fiatalokat segítenek, akik egy demokratikus Magyarországot akarnak, nem változott. Ön változott meg. Egy történelemkönyvnyit.

807 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kilencvenkettedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá.

Mert európai demokrataként ez a dolgom. 

(A szocialista EP-képviselő nyílt levelét e-mailben kaptuk.)