„A tények továbbra is azt mutatják, hogy a Vona Gábor vezette Jobbik a 2014-es parlamenti választás óta nem vált kormányváltó erővé, hosszú ideje nem képes egyetlen társadalmi ügyet sem tartósan napirenden tartani és támogatottsága is csupán a 2014-es szinten hullámzik, a belső törésvonalak pedig felerősödtek.
Természetesen fontos kiemelni, hogy az időközi választások eredményeiből nem szabad országos következtetéseket levonni, hiszen ezek az időközi választások általában nem az országos politikáról, hanem a helyi problémákról, politikai vitákról szólnak. Az pedig, hogy a párt teljes vezérkarának kellett levonulnia egy kistelepülésre, sokkal inkább a félelem jele, mintsem a magabiztos esélyes ismérve.
Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy csak független jelöltek voltak a vetélytársak. A Jobbik megnyerte az árnyékboksz meccsét, de ha a nagyobb jelentőséggel bíró paksi eredményekre – ahol elvéreztek – tekintünk, akkor illene szerényebbnek maradniuk.”