Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke a sajtótájékoztatóm után azt nyilatkozta, hogy én vagyok a világ legjobb úszója, azt viszont nem várhatom el a szövetségtől, hogy olyan magasságba emelkedjenek, mint ahol én vagyok. Itt nem az én elvárásaimról van szó, hanem a kötelességről és felelősségről, amivel a szövetség tartozik minden egyes dolgozójának, partnerének, szponzorának és leginkább az úszóknak. Mindenhol vannak hibák, de az én kérésem, hogy a szövetség ne elégedjen meg a jelenlegi helyzettel. Most mindent rábíznak a versenyzőkre és edzőikre, hogy hozzák az eredményeket. Nemcsak arról nincs sportszakmai tervük, hogyan léphetnénk előre, azt sem tudják, hogyan maradhatunk meg ezen a szinten.
Az elmúlt három évben üres ígéreteket kaptam, semmi változás nem történt. A világversenyeken ugyan jó eredményeket értünk el, én mégis azon töprengtem: tényleg ez volt a legtöbb, amit kihozhattunk magunkból? Sok úszót láttam, aki úgy hagyta abba az úszást több mint 10 év után, hogy nem is tudta, mit hozhatott volna ki magából és hogy megérte-e ennyi időt a sportba fektetnie. Ez egyszerűen elfogadhatatlan számomra.
A szövetség vezetői igenis számoljanak el vele, hogy mit tettek le az asztalra. Hány úszónak kell még felszólalnia, mielőtt önvizsgálatot tartanánk és megnéznénk, hogy kinek milyen szerepe van a sikereinkben? Hány úszónak kell kockára tennie mindent azért, hogy végre pozitív irányú változás következzen be? Én megtehetem, ezért úgy döntöttem felállok és elmondom a véleményem, vállalom a következményeket. A legutóbbi sajtótájékoztatómat követően én és a legsikeresebb úszóink mind kaptunk egy szerződésajánlatot egy jelentős összegről. Hogyan hibáztathatnám őket, hogy az esetlegesen elérhető változások helyett a biztos 2 és 12 millió forint közötti összeget választották?
Az elmúlt két hétben csak arról szóltak a cikkek, hogy milyen konkrét kéréseim voltak és Gyárfás Tamás hogyan próbálta teljesíteni őket. Pedig a hangsúly nem ezen volt. Felnyílt a szemem: a rendszer nem működik. Ha ilyen egyszerű fejlesztéseket sem kapunk meg, akkor hogyan leszünk jobbak? Én nem öltözőszekrényt kértem, hanem egy helyiséget, ahol elvégezhetem a regeneráló rutinomat. Nem kamerát kértem, ami felveszi az úszásomat és visszanézhetem, hanem egy mozgáselemző szoftvert. Ezek a próbálkozások is bizonyítják, hogy nem értjük egymást.