Német dilemmák

„Ez a jutalom pedig az volt, hogy miután a piszkos munkát elvégezte, őt magát is felszámolták. Németországnak pedig kegyesen megengedték az újraegyesülést. Ez drámai módon mutatta meg – és mutatja mindmáig –, hogy ez a bizonyos »nem létező világerő« hogyan tekint Európa keleti felére. A szovjet megszállás és ennek brutális politikai kapitalizmusa csak arra szolgált, hogy mintegy »előeméssze« a térséget a rendszerváltás számára, ami nem volt más, mint az átmenetileg odahagyott gyarmatok visszavétele. Kelet-Németország visszaintegrálása – a legalább kétezermilliárd eurónyi direkt támogatás ellenére is – inkább kudarc, mint siker. Az egy főre eső jövedelem most is több mint harminc százalékkal alacsonyabb Keleten, mint Nyugaton, az átlagos családi vagyon kevesebb mint a fele, s a munkanélküliség az elmúlt negyedszázadban legalább kétszer akkora volt.

A Nyugatra vándorlás továbbra is intenzív, és mivel ez főként a fiatalabb korosztályokat érinti, Kelet-Németország demográfiai helyzete lényegében megpecsételődött. A népesség szinten maradásához 2,2 teljes termékenységi mutatóra volna szükség, és ez ma csak 0,9, de egyes tartományokban 0,6, és erről a szintről már elképzelhetetlen áldozatokra volna szükség ahhoz, hogy a teljes elnéptelenedés megakadályozható legyen. Történik mindez úgy, hogy erőforrásokat szivattyúztak Keletre, és ebből a nézőpontból válik igazán érthetővé egész Közép- és Kelet-Európa drámája, tragédiája. A most zajló, tudatos kegyetlenséggel megtervezett »bevándoroltatás« és a Volkswagen pénzfegyverekkel való megsemmisítési kísérletének célja az egyesített Németország megleckéztetése. A kérdés most már csak az, hogy mit tanul meg ebből a leckéből az ezeréves birodalom.”