Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Árpád már az SZDSZ ügyvivőjeként is politikus volt, azután országgyűlési képviselőként, majd köztársasági elnökként magától értetődően volt az, és akként is viselkedett. Kapott egy szeletnyi hatalmat, és élt is vele.
„Göncz Árpád civil maradt, mondják sokan, szembeállítva őt a politikusokkal. Másképpen látom. Árpád már az SZDSZ ügyvivőjeként is politikus volt, azután országgyűlési képviselőként, majd köztársasági elnökként magától értetődően volt az, és akként is viselkedett. Kapott egy szeletnyi hatalmat, és élt is vele. (...)
Árpád az SZDSZ ügyvivőjéből lett az új köztársaság elnöke. Vajon SZDSZ-esként helyezkedett szembe ezekben a kulcskérdésekben a kormányzó MDF-fel? Nem: ő – esküjéhez híven – a köztársaság alkotmányát, a hatalmon levők és a nép közötti békét, az alkotmány nyelvén a nemzet egységét védte a kormányhatalom birtokosainak mindezt kockáztató törekvéseivel szemben. Élt azzal a hatalommal, amellyel az Országgyűlés felruházta. Nem civilként: politikai tisztségviselőként. Annyi köze volt ennek az ő szabad demokrataságához, hogy az általa védett alkotmányos berendezkedés, a megegyezéses átmenet Antall és az SZDSZ (valamint az átmenetet illetően az MSZP) közös műve volt. Ezt védte ő Antall pártjával, adott esetben magával Antall-lal szemben is.
Tehát többek között neki köszönhetjük Magyarország történetének legszabadabb két évtizedét, azt, hogy Orbán kétharmados hatalomra jutásáig Magyarországon hatalommegosztásra épülő többpárti demokrácia volt.”