Harckocsikeringő

„Az amerikaiak viszont nem megszállók, hanem a szövetségeseink. A két hadsereg között nincs semmilyen alá-fölé rendeltségi viszony, a magyar és az amerikai katona egyenrangú. S két jó barát. Az iraki háború megkezdése előtt is megígérték nekünk, ha küldünk katonákat, a háború után részt vehetünk az újjáépítésben. Az jó buli lett volna, de sajnos azt az ígéretüket nem tudták teljesíteni.

Az önzetlen baráti érzéseikre jellemző, hogy az állomásoztatott harcjárművek esetében is leveszik a magyar katonai vezetés válláról a terheket. Mert nem a magyar tiszteknek kell töprengeniük, őrlődniük és hánykolódniuk, hogy hol és mire használják, miféle helyzetekben vessék be ezeket az értékes fegyvereket – az amerikai vezetés gondoskodik mindenről. Ez az igazi fegyverbarátság, amely tekintettel van mindkét fél függetlenségére és büszkeségére. Például mi se firtatjuk, hogy végül is mi célból szállítják ide ezt a félszáz fémszörnyeteget, az ukrajnai válság miatt-e, tekintélyt parancsolni, vagy a térségbeli hadgyakorlatoknak lesznek állandó résztvevői. (...)

A hírek szerint Orbán Viktor óvatosan viszonyul a kezdeményezéshez, tartva attól, hogy árthat az orosz–magyar kapcsolatoknak. Mert az ötven idetelepítendő amerikai katonai eszköz édeskevés ahhoz, hogy bárkire nézve fenyegetést jelentsen, de bőven elegendő, hogy az oroszok fenyegetőnek tartsák.”