„Ezeket a folyamatokat látva már jobban érthető, ha a közgazdászok azon gondolkodnak, hogy a párnaciha és a malacpersely mélyéről hogyan lehetne minél több pénzt visszaterelni a gazdaság körforgásába. Ezt a logikát követve valóban a készpénz megszüntetése jelentené a gordiuszi csomó átvágását, hiszen ha csak átutalással, vagy kártyás vásárlással lehetne fizetni, minden pénzmozgás azonnal láthatóvá és adóztathatóvá válna. A tranzakciós adóból származó nagyobb bevétel pedig jól jönne az államadósság visszafizetésénél, vagy gazdaságélénkítő állami beruházások finanszírozásánál.
A terv ellenzői a privátszféra védelmét hozzák fel, hiszen innentől kezdve a pénzköltésen keresztül a bank és az állam minden ember hétköznapjába “belelát”. A háromhetes görög bankzárlat pedig azt példázza, hogy egy ilyen rendszer leállása egy egész országot képes megbénítani.
Az idősek és szegények zöme nem is rendelkezik bankszámlával és/vagy bankkártyával, így őket külön fel kellene készíteni a készpénz utáni időkre. Sokan éppen azért szeretik a készpénzt, mert jobban ellenőrizhető a költésük, a bankkártyánál ugyanis nem »érzik«, hogy meddig nyújtózkodhatnak.
Ezek a tervek most még elég futurisztikusak, ám a tendencia egyértelmű: Franciaország háromezer euróban korlátozta a készpénzfizetések felső határát, Dániában a benzinkutak, éttermek és a kisebb boltok már nem kötelesek készpénzt elfogadni. Ha marad/mélyül a válság, talán az uborkák görbülete, a porszívók és hajszárítók maximális teljesítménye és a zuhanyfejek vízfogyasztása után az EU szabályt fog hozni a készpénzforgalom visszaszorítására, vagy akár teljes betiltására is.”