Bevándorlás és immoralitás

„De nincs szükség elmélyült lényeglátásra ahhoz, hogy tudjuk, itt nem szökőár-katasztrófáról van szó, ahol az egyetemes parancs azonnali, de korlátozott időtávú erőfeszítésre kötelez. A valóban bajban lévő tömegek egyértelműen tartósan maradni akarnak Európában, homályos vagy inkább fölöttébb töredékes elképzelésekkel a fejükben. S innentől fogva semmi, de semmi fogódzónk nincs, se nekik, se nekünk. Helyesebben a baloldalnak van, vagy hiszi magáról, hogy van neki, s ez nem más, mint a vallásos hit a Morális Értelemben, az egyetemes erkölcsi elvek mindenhatóságában és csalhatatlanságában, amelyek végül elvezetnek az örök békéhez, a testvériség, egyenlőség és szabadság világához. Nem fognak. S ehhez nem kell immorálisnak vagy cinikusnak lennünk. A baloldali hit ugyanis félreérti a moralitást. (...)

Ám semmi erkölcstelen nincs abban, ha valaki nem az emberiség, hanem családja és szűkebb környezete szolgálatában kötelezi el magát. A környezet tetszés szerint tágítható, a politikus számára a nemzet teljesen ésszerűen választható közösség. Sokan más közösséget választanak, munkásmozgalmat, környezetvédő mozgalmat, a Liberális Internacionálét, vagy, mondjuk, Balmazújvárost. Ez a választás nem ésszerűtlen csak azért, mert nem fér bele mindenki. S nem is immorális, mivel az erkölcs számtalan parancsa, helyesebben értéke tökéletesen megvalósítható ezekben a közösségekben is.

A 90-es évek óta a kommunitá­rius, republikánus, konzervatív liberális politikai gondolkodás komoly érvanyagot dolgozott ki ezen a téren, igazolva, hogy még a legegyetemesebb elvek is, mint az igazságosság, értelmesen tűzhetők ki valós mércének korlátozott létszámú közösségekben. Természetesen vannak ellenvélemények, itt csak az a fontos, hogy nincs triviálisan igaza annak, aki szerint az erkölcsi helyesség szükségképpen föltételezi az egyetemes emberiség szempontjainak minden más elé helyezését a mindennapos erkölcsi gyakorlatban.”