Ki itt a probléma?

„De menjünk tovább, az teljes mértékben megérthető, hogy a pápa nem rekeszt ki senkit. Talán még azt is beláthatjuk, hogy Olaszországot, Franciaországot vagy Németországot más mércével mérik, de az már végképp elgondolkoztató, hogy Robert Fico szlovák kormányfő vagy az osztrák kancellár moszkvai útján miért nem háborodott fel az értékekre oly kényes Nyugat. Tény, hogy a Moszkvával szintén kiváló kapcsolatokat ápoló szomszédaink közül egyik sem hívja ki maga ellen a sorsot harcias Nyugat-ellenes retorikával. Országa érdekeiből kiindulva nem nyit felesleges frontokat, főképp akkor nem, ha évszázados üzletet készül kötni az egyébként manapság rossz fiúnak kikiáltott Putyinnal. Így nem is kell sietve kompenzálnia az Egyesült Államok felé. Nem véletlen, hogy térségünkből Magyarország az egyetlen, amely katonákat küld az Iszlám Állam megfékezésére.

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez, hiszen a legutóbbi amerikai jelzésekből is egyre inkább az látszik, hogy Oroszországra szükség van a világ előtt álló kihívások kezelésében. A probléma tehát nem is maga Oroszország vagy Putyin, hanem az a nemzeti érdekek mellett kiálló magatartás, amely a Kreml jelenlegi első emberét jellemzi. Ez az, ami szúrja a Moszkvával a szankciók ellenére is üzletelő Washington szemét. Az sem tetszik az Egyesült Államoknak, ha valaki, lemásolva az ő módszereit, a jelenlegi világrend működésképtelenségét igazolva, az erő alkalmazásától sem riad vissza.

Lassan véget kellene tehát vetni Oroszország elszigetelésének, s azok virtuális megvesszőzésének, akik nem a szembenállást, hanem a párbeszédet erősítik. Ferenc pápa e téren is jó példát mutatott.”