Nyugi, a kereszténység nem ilyen!

„Az igazi kereszténység, amelynek a szíve az evangélium, nem ilyen. Nem ismer külső kényszert a lelki dolgokban. Az igazi evangéliumi hitben semmi sem tilos, és semmi sem kötelező. »Mindent szabad nekem, csak nem minden használ« mondja Pál (1Korinthus 6, 12.) A kereszténység a szabadság vallása, nem a szolgaságé. Jézus neve azt jelenti, hogy »Isten a szabadító«. A legszigorúbb apostol, Jakab nevezi az evangéliumot „a szabadság tökéletes törvényének” (Jak 1, 25.) Nem lehet kötelező imádkozni, nem lehet kötelező templomba menni, nem lehet kötelező megtérni. Mert a szeretet előírhatatlan. Megkövetelhetetlen. És az evangéliumi hitben az ember örül az Isten szeretetének, próbálja viszonozni, és ezért tesz mindent; amit nem szeretetből tesz, hanem mondjuk félelemből vagy érdekből, az mind hamis és értéktelen.

Jaj, már szinte hallom: »hohó, akkor ez valamiféle liberális vallásosság akar lenni? Mindent szabad? De hát ez nem is a szabadság, hanem a szabadosság jelszava! Talán a bűn is szabad ebben a nagy szabadságban?!« És azt válaszolom rá, hogy a kereszténység nem liberális, és bizony nem is konzervatív, mert nem fér bele ezekbe a modernista ideológiai ketrecekbe. És arra, hogy vétkezni szabad-e, az a válaszom hívőként, hogy igen. Szabad. De nem muszáj.

Ez a belső szabadság az igazi kereszténység legnagyobb ajándéka. Ezt megtapasztalva szenvedélybetegek gyógyulnak meg, tönkrement kapcsolatok, széteső családok jönnek rendbe. Amikor az ember szabaddá válik arra, hogy ne lopjon és ne hazudjon, akár politikusként, akár magánemberként, amikor már nem a gyarlóságai irányítják az életét, hanem – bukdácsolva bár – képes Krisztus nyomába lépni és szeretettel szolgálni másokat, az az igazi szabadság, amiről beszélek. Nemcsak hiszem, hanem látom és tapasztalom.”