Egység, kétség, többség

„A Hamvas által is feltételezett aranykorok világa talán azért lehetett más, mert ott még létezett a szellemi beavatottság különböző szintjeinek természetes hierarchiája. A létrontó erők legfőbb célja azonban éppen e hierarchia szétroncsolása, elpusztítása volt. E létpusztítás talán legsötétebb történelmi mélypontjainak egyike, a francia forradalom, ezt önmaga paródiájaként a »szabadság, egyenlőség, testvériség«jelszavaiban foglalta össze. Mint utóbb kiderült, a »szabadság« a rombolás, pusztítás »szabadsága«, az »egyenlőség« pedig a hierarchia brutális erőszakkal történő szétzúzása. Vagyis amikor a hamis öntudattal feltöltött alacsony szellemi szint fellázad az őt zsarnoki módon függésben tartó magasabb szellemi szint ellen, és így az »egyenlőség« a lehető legalacsonyabb szellemi szinten, mi több, ettől kezdve folyamatosan önmagát lefelé »nivellálva« valósul meg. A demokrácia önnön nagyszerűségétől így megrészegült tömeg-ember, a globális minimál-én, így már saját magát rántja egyre sötétebb mélységekbe. A harmadik jelszó, a »testvériség« pedig így automatikusan önmaga véres karikatúrájává válik.

Az ősi szakrális mélyszerkezetét híven őrző magyar nyelv talán itt is a segítségünkre lehet. Gyakran halljuk a politika világában, hogy egységre volna szükség, ami akár igaz is lehetne, de! Ahhoz, hogy valódi egység létrejöhessen, ahhoz arra volna szükség, hogy szabadon felszínre jöhessen minden kétség. Mert csak miután a nyílt, őszinte, emberséges viták során eloszlattuk minden kétségünket, akkor reménykedhetünk abban, hogy valóságos egység jön majd létre. És erre az egységre egyszer talán, ez még sajnos nagyon messze van, olyan többség is épülhet, amely már remélheti, hogy nem az igazság ellenére, hanem éppen annak érvényesítésére létezik. Ha esetleg megpróbálnánk a gyilkos, de javarészt hamis okokra visszavezethető indulatokba fulladó álvitáink helyett türelemmel, szelídséggel, alázattal ezt a valóságos párbeszédet követni, talán többre jutnánk vele.”