Szövetségek az új világrendben

„A második világháború árnyékában, a hidegháború hajnalán nőttem fel. Apám külügyi tisztviselőként dolgozott, így közelről láthattam a történelem viharait. Sosem felejtem el, ahogy sétáltam vele Normandia partjainál. Bámultuk a partraszálló egységek égett maradványait pár évvel azután, hogy oly sok fiatal ember áldozta életét a szabad világért. Hasonlóképp, azt a rémisztő érzést sem fogom elfelejteni, ahogy a Brandenburgi Kapunál, átbiciklizve Nyugat-Berlinből Keletre, szembesültem a szabadon élő és a vasfüggöny mögötti csapdába esett emberek helyzete közötti különbséggel.

Sok év után most látom igazán, hogy az együttműködő döntéshozók nemcsak egy háborút nyertek meg, hanem a békét is. Az Egyesült Államok és partnerei olyan szövetséget alakítottak ki, amely sikert és stabilitást hozott Nyugat-Európának, Japánnak és Dél-Koreának. Régi ellenségekből új szövetségesek lettek, akik együtt alakították ki a világot sikeresebbé tevő gazdasági rendszert. És az államfők még a hidegháború veszedelmeinek idején is megtalálták az együttműködés útját a fegyverzetellenőrzéshez és a nukleáris Armageddon megelőzéséhez.

Vagyis hatékony nemzetközi intézmények létrehozatalával és stratégiai partnerséggel nemcsak egy világháború katasztrófáját kerültük el, hanem véget vetettünk a hidegháborúnak és globálisan emberek százmillióinak életszínvonalát növeltük meg. Ez a huszadik század emlékezetes története. A kérdés ma már az, hogy milyen történet kerekedik a huszonegyedik századból. (…)

Vannak előremutató jelek, de sok munka van még hátra. Nehéz feladat összehangolni versengő érdekű és eltérő anyagi helyzetű országok cselekvését, de együttes erőfeszítésekkel legyőzzük az Iszlám Államot és úrrá leszünk az Ebolán. Ezzel megerősítjük: az új világrend alapja a közös problémák kollektív megoldása.

Az együttműködés elengedhetetlen azoknak a gazdasági alapelveknek az érvényesítéséhez is, melyekre alapozva érte el gazdasági sikereit Amerika és számos más állam a világháború után. Például, a Csendes-óceáni Partnerség Obama elnök törekvését testesíti meg, hogy összhangot teremtsen a világkereskedelem egyharmadából és a globális GDP negyven százalékából részesedő országok között. Az előny az Egyesült Államok és partnerei számára egyaránt óriási. Becslések szerint a Csendes-óceáni Partnerség évi 77 milliárd dollár bevételt és 650 ezer új munkahelyet jelenthet az USA-ban. A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség az Európai Unióval a másik hatalmas előrelépés lehet a kereskedelem növelése érdekében.

Akár a kölcsönös biztonságról, akár a közös sikerekről van szó, valódi együttműködés nem jön létre egyik napról a másikra. Türelmes diplomácia és együttes akarat vezethet a közös célok eléréséhez. Amerika céljai ugyanazok maradnak, mint az elmúlt évtizedekben: béke, stabilitás és fejlődés az Egyesült Államokban és patnereinél szerte a világban.”