A Károlyi-effektus

„Azelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.”

Arany János: Civilizáció (1877)


Aki olvasta valamelyik művét, vagy éppen belelapozott levelezésének vaskos köteteibe, az nem juthat más következtetésre, mint hogy Károlyi Mihály, az első magyar köztársaság elnöke kiváló ember volt. Világlátott, művelt, intelligens.

A magyar jobboldal 1920 óta próbál valami dadogó, degenerált hülyét csinálni belőle, ami elég nagy ostobaság. Mert nem ez a baj vele. Károlyi igazi úriember volt, aki – noha parlamenti tagként ezzel erkölcsi szempontból sem tartozott – frontszolgálatot vállalt abban a háborúban, amit az első perctől az utolsóig ellenzett (joggal).

Az ország egyik leggazdagabb embereként őszinte meggyőződésű demokrata volt, és hazafinak sem rosszabb, mint akármelyik nagyszájú kortársa. A hatalomba kerülve azonban elkövetett egy megbocsáthatatlan hibát: elhitte, hogy a világháborúban győztes Nyugatot az elvei vezérlik – és minthogy ezeket az elveket alapvetően jóknak tartotta, úgy döntött, hogy az ország sorsát rábízza a Nyugat jóindulatára.

Végzetes tévedés volt. A Nyugatot akkor is elsősorban az érdekei vezérelték. Természetesen a Keletet, a Délt és az Északot is – a történelmet többnyire az érdekek csinálják, nem az elvek. A győztes Nyugat 1920-ban, amikor az elvei ellentmondásba kerültek az érdekeivel, szemrebbenés nélkül zárójelbe tette az elveit, és létrehozott egy olyan új Európát, amelyet a saját érdekei szerint a legjobbnak gondolt. Rosszul, tragikusan rosszul gondolta, de ez egy másik ügy. Magyarország mindenesetre belerokkant.

A Károlyi-effektus újra megjelent Magyarországon. Eténként a főváros közterei tele vannak apró Károlyi Mihályokkal, akik minden áron a Nyugat magasztos elveken alapuló jóindulatára akarják rábízni Magyarországot. Akik nem akarnak több katonát látni. És akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy a Nyugat ma is a saját érdekeit követi, és ezek vagy egybe esnek Magyarország érdekeivel, vagy nem. Ha nem – na itt következnének a politikai igazi kérdései.