Mennyire lehet független az ország?

„Amerikai vezetéssel -- köszönjük meg nekik -- megindult az ország visszatérítése a nyugati biztonsági rendszerbe. Megmozdult végre a tunya német politika, Kroes révén megszólalt a lelépő EU-bizottság is, és nem kell sokat várni majd Junckerra sem, hogy világossá tegye Európa álláspontját. Amerika helyesen érzett rá arra, hogy robbantania kell, mielőtt Orbán visszafordíthatatlanul beás minket az orosz érdekszférába, és ma mindenkinek, aki félti az országot és patrióta érzelmű, örülnie kell ennek. Akkor is, ha Washington közben a saját érdekét is követi, ami még mindig ezerszer jobb nekünk, mint ha Moszkva, Teherán és Peking követi a saját érdekeit Magyarországon. Bármit mondjon is a szorongatott (vajon, mivel szorongatják -- nem nemzetbiztonsági kérdés ez?) Orbán, Rogán, Kövér és a többi hasonszőrű. Az utolsó órában történt a segítségnyújtás.

Ami a függetlenségünket illeti, a legnagyobb esélyünk a függetlenségünk visszaszerzésére még mindig az, amit az első bekezdésben írtam. A maximális függetlenséget a nyugati rendszer részeként érhetjük el, onnan lehet boltolni Moszkvával és Pekinggel, senki sem tiltja meg. De az erkölcsi és értelmi iránytűnknek egyenesen, remegés nélkül kell arra mutatnia, ahova tartozunk. Persze ezt nem várhatjuk olyanoktól, akik számára függetlenség mindig is elsősorban a saját függetlenségüket jelentette a demokratikus kontrolltól, és a zavarosban halászás élményét tízmillió magyar ember kárára. Ami erkölcsi értelemben legalábbis hazaárulás.”