Birodalmi szopatások

Megint egyszer csak lengyel barátainkra számíthattunk, hogy leleplezzék, ami nálunk megy... Régi erénye ez a barátságnak, hogy tükröt tart az embernek. Ne álljunk hát meg a mém-bulvárnál, hogy mennyire térdelt le Orbán Putyinnak és vajon lenyelte-e.
Miközben a mélyen tisztelt Kétharmad-Ház simán megszavazza, hogy az unokáink is fizessenek a putyinizmus unokáinak egy káros és elismerten megalapozatlan paksi atomerőmű bővítést, most mindenki az Orbán-Putyin coming outon élcelődik... Pedig ennél számunkra is sokkal döntőbb szopatást emlegetett a lengyel külügyminiszter, Sikorski egy másik lehallgatott beszélgetésben: „a lengyelek naivan azt hiszik, hogy az Egyesült Államok növeli biztonságukat”... (Más fordításban: „A lengyel-amerikai szövetség nem ér semmit. Sőt, még károsnak is mondható, mert hamis biztonságérzetet hoz létre Lengyelországban”). „Teljes bullshit, hogy konfrontálódunk Németországgal és Oroszországgal, és majd azt hisszük, hogy minden szuper, mert bekaptuk Amerikának. Balekok, komplett balekok (vagyunk)."

A félreértések elkerülése érdekében, Sikorski nem szélsőjobbos, ráadásul amerikai a felesége... viszont - részben talán pont emiatt is - elég tisztán látja a helyzetet és eléggé patrióta ahhoz, hogy kimondja, ami már túl evidens ahhoz, hogy tagadni lehetne.

Hogy is volt a Krím esete Putyinnal? Mint ismeretes, az USA és Nagy-Britannia garantálták az ukrán határokat a Budapesti memorandumban, aztán mégse csináltak semmi többet, mint mikor Hitler lerohanta Lengyelországot. Csak üres fenyegetőzések mennek, pont mint akkor. Vajon mennyivel erősebb biztonsági garancia bármilyen más nemzetközi egyezmény, melyben az USA, stb. garantál nekünk ezt-azt... Mit is? Ja, „a biztonságunkat”! Hogy is mondja Sikorski?  Ez a „szövetség nem ér semmit. Sőt, még károsnak is mondható, mert hamis biztonságérzetet hoz létre”... Nálunk melyik vezető, melyik közszereplő, vagy akár csak blogger látja ennyire tisztán mint a lengyel külügyminiszter, hogy mi a Nato tagságunk meg ilyenek mögött a realitás, a valós fedezet?

Húsz éve járok évente Lengyelországba és sokszor direkt provokáltam beszélgetőpartnereimet, akik gyakorlatilag sose voltak hajlandóak megkérdőjelezni Amerika barátságát. Nálunk viszonylag népszerű az Amerika-ellenesség, ott nem. Ezt még a lengyel értelmiség tájékozottabb, kritikusabb személyiségei se merték eddig megfogalmazni, igazi tabu volt tehát, amit Sikorski kimondott. Ő se viccből, vagy jó kedvében, hanem mert számol a realitással. Ami nálunk - úgy tűnik - nem szokás.

Hogy is van a régi mondás, mely a történelmi jelek szerint semmit se veszített aktualitásából? „Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

*

Feltűnt egyáltalán valakinek, hogy a kiszivárgott háttérbeszélgetések alapján a lengyel Hernádi sleppje mennyire nem a nagystílű üzletemberektől (különösen magánbeszélgetésben) elvárható cinizmussal reagált, sőt: őszintén megdöbbentek, hogy milyen mérvű Magyarországon az államapparátus korrupciója... Gondoljunk már bele kicsit: a lengyel kormány most olyan kiszivárgott botrányok miatt került súlyos válságba, amelyekről nálunk a sajtó talán nem is írna, ha itthon történne, mert jelentéktelennek tartaná a már „megszokott” ügyekhez képest.

*

Egy badacsonyi borász barátommal beszélgettünk bor mellett és feltette a kérdést, hogy mégis hova vezethet, ami nálunk megy, mi lehet ennek a vége? Spontán jött a válasz: most még alig feltűnően szaporodnak a militáns fordulatok, a  sportolók által is szajkózott „összetartás”, meg „rezsiharc”, meg az új Kossuth téren, a hajdani civil társadalom hatalmát jelképező parlament előtt katonai parádéznak, eltévedt ballisztikus rakétára húzzák a zászlót, de könnyen az lehet a vége, hogy küldenek neked egy behívót és főbe lőnek, ha nem mész el az idióta háborújukba.