„Nehéz nem meghallani a leírhatatlant, de a helyzet egyértelmű. Kollégáink és barátaink, ha úgy tetszik több forrásunk megerősítette: az ilyenkor szokásos hivatalos közleményben foglaltakkal szemben Sáling Gergőnek azért kellett távoznia a szerkesztőség éléről, mert – legyen bár egy óriási német multi az Origó tulajdonosa – a szerkesztőség ellenállt a kiadón keresztül őket elérő politikai nyomásnak. Az Origó legutóbbi nagy dobása a Lázár János utazásainak költségét feltáró, a politikust egyébként kétmillió forint visszafizetésére késztető cikke volt.
Az Origó az Index legnagyobb és legfontosabb versenytársa volt mindig is, a két szerkesztőség 15 éve egymás motorjaként is működött.
A versenytárs kiszolgáltatottsága az Indexnek is drámai hír: jó újságot csak erős versenytársak szorításában lehet készíteni. Szolidárisak vagyunk kollégáinkkal, és kívánjuk, hogy szabadon, újságaink korábbi, a függetlenségbe és szakmaiságba vetett hitével dolgozhassanak tovább, de aggódunk értük.
Ha a kormányzati érdekérvényesítés tényleg elérte a független sajtó személyi döntéseinek a szintjét, akkor a médiában mostantól senki nem lehet nyugodt: akit eddig nem, mostantól azt is folyamatosan kísérteni fogja a gondolat, hogy vajon melyik döntésével, cikkével vagy mondatával bőszíti fel annyira a hatalom birtokosainak haragját, hogy azok így vagy úgy utánanyúljanak. Az elkerülhetetlenül bekövetkező öncenzúra a kritikai nyilvánosság szűküléséhez vezet, ami tovább sorvasztja a demokratikus közéletet.”