„Ha Semjén valóban keresztény lenne, ahelyett, hogy éjt nappallá téve a szemét forgatva moralizálna és kikérné magának, mondanám neki, hogy senki nem akarja elvitatni a keresztény gyökereket – se az övét, se Európáét – és hogy tudtommal Európa egy olyan hely, ahol a vallásszabadság elve alapján, ha úgy tetszik keresztény vagy, ha úgy tetszik, akkor pont nem. Ha Semjén és élősködő pártja valóban az lenne, mint amit minden adandó alkalommal vindikál magának, akkor tudná, hogy ennek az erkölcsi alapokon nyugvó szabadságnak pont az a lényege, hogy lehetőség szerint ne fordulhasson elő olyan, hogy valaki »akár akarja, akár nem, ez van«. (...)
Ha újabb mandátuma vadhajnalán Semjén Zsolt valóban az lenne, akinek kiadja magát, akkor tudná, hogy a keresztény társadalmi tanítás ma pontosan és éppen annyira aktuális, mint a muszlim vagy a buddhista, és általában minden olyan tanítás, amely valóban erkölcsökön alapszik. Ha Semjén rendelkezne azzal az egészséges magyar lelkülettel, amelyet három sorban nyolcvanszor szeret fölemlegetni, akkor a beteg nyugati civilizáció és a szerinte deviáns emberek kényszeres vegzálása helyett leszállna végre erről a meleg témáról, amelyre semmiféle keresztény és toleráns párttól elvárható választ nem sikerült megfogalmaznia.
De ha már nem sikerült. Az a büdös nagy igazság, hogy mások identitásának pellengérre állításával, ironikusan lekezelő kérdések megfogalmazásával, az ellenségek folyamatos keresésével és megtalálásával Magyarországon nem fog több magyar családba több magyar gyermek születni bele a vegytiszta magyar kultúrába.”