»Nem a szakmának írok, hanem a közönségnek, én nem annak örülök, ha írnak rólam egy újabb tanulmányt, melyben csak a kötőszavak vannak magyarul, hanem annak, ha a közönség könnyesre röhögi magát az estjeimen, vagy borzong a szövegeim érzelmes erejétől« – mondtad korábban. Ugyanakkor azt is több helyen olvastam, hogy a kortárs magyar irodalomról is így vélekedsz. Szerinted azért nem olvasnak kortárs irodalmat a fiatalok, mert az inkább a szakmának szól, túl sok benne a gondolatiság, humortalan, más szóval unalmas. Én viszont úgy látom, hogy Erdélyben nincs ezzel gond. Mivel magyaráznád, hogy itt több a humort, olvasmányosságot előnyben részesítő alkotó?
Az erdélyi lét küzdelmesebb és duhajabb, hihi, lehet, nincs időnk annyit gondolkodni a metafizikán, ellenben többet mulatunk, és ugratjuk egymást, meg szenvedélyesebbek, érzelmesebbek vagyunk. Közelebb vagyunk az olvasóinkhoz, mert ők is itt duhajkodnak, körülöttünk. No meg a rendszerváltás utáni új generációként szembe mentünk az akkor elharapózó, túlelméletezett irodalomtudományi irányzatokkal, és a popularitást, az olvasmányosságot hirdettük, és az utánunk jövőkre is hatottunk ezzel. Az irodalom nem rétegművészet kéne legyen. Nagy klasszikusaink remekül ötvözték a gondolatiságot a szórakoztatással, mi inkább tőlük tanulunk, nem pedig azon filozófusoktól, akik történetesen versben írtak-írnak.
Az első slam poetry esten a Bulgakovban te is fölléptél. Miért volt izgalmas számodra ez a műfaj, s elképzelhető-e, hogy közeljövőben látunk majd slammelni?
A slam poetry vagány dolog. Kiállsz, van néhány perced, és egy kegyetlenül őszinte, ifjú közönséged, akiből vagy reakciót váltasz ki, vagy elbuksz. Hamar kiderül, hogy van-e esélyed − a hagyományos irodalomban nem ilyen gyors és agresszív a visszajelzés. A slam ékes példája annak, hogy az ifjúságnak van igénye az irodalomra, csak meg kell tudni szólítani őket. A slam egyúttal tehetségkutatás is, már több slammer verset is ír, párhuzamosan műveli a két műfajt. Az új erdélyi költőgeneráció a slammerek köréből fog kikerülni és ez jó, mert már pályájuk elején megtanulják azt, hogy szürke dolgokat nem érdemes produkálni. Hogy fogok-e slammelni? Ez is a folyamatos időkrízisem kérdése, szerintem igen, forgatom a fejemben, annyi, hogy versenyen kívül, csak úgy bonus track-ként.”